Translate

2012. október 31., szerda

Tofu sárga köntösben


A tofu többnyire megosztja az embereket, vagy szereti valaki, vagy nem. Én igen. A legjobb, hogy nagyon hamar elkészül, nagyon változatosan fűszerezhető és sokoldalúan felhasználható.
Szeretem a füstölt tofut, amit egyszerűen csak megpirítok egy kicsit és salátával már lehet is enni. Most friss tofut vágtam 2-3 centis kockákra vágom és jól megpirítom kevés olajon. Ez eltart úgy öt percig. Amikor megpirul kellemesen ropogós lesz, viszont belül mégis puha. Szóval, szerethető. A jellegzetes nyers tofuíz eltűnik. Többnyire valamilyen szósszal készítem, vagy abba teszem, vagy leöntöm vele. Most azonban egy száraz változatot próbáltam ki, reszelt kurkumával pirítottam. Amikor kész lett félretettem, és szeletelt vöröshagymát nagy kápia paprika kockákkal forró serpenyőben pillanatok alatt megsütöttem. Ne essünk túlzásba, csak annyira pirítsuk, hogy ropogós maradjon. A végén összekevertem mindent és tálaltam. Végtelenül egyszerű, gyors és nagyon finom.



2012. október 30., kedd

Fiús borjúín leves kurkumával


A múlt héten elmentem a vietnami piacra zöldségekért, fűszerekért. A piaccal szembeni üzletsor aljában van egy hihetetlenül pici kínai büfé, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem. Valójában 8-10 féle dolognál nem árul többet és azt is inkább elviszik, mint helyben fogyasztják. Amikor először jártam benn, csak ámultam, mintha egy távolkeleti filmben járnék. A fő profil a kacsa zúza és láb, csirkeláb és malac köröm. Ezek állnak gigantikus halmokban valamilyen pácban érlelve és sütve, főzve. Érdekes látvány. Ide szaladtam be, hogy Sárának sült kacsa zúzát és filézett csirkelábat vegyek. Nézni se nagyon bírom, ahogy ezt eszi, de szerinte nagyon finom. Nincs fotóm az üzletről, de legközelebb készítek, mert ezt látni kell.

2012. október 29., hétfő

Garnéla, ahogy a legjobb


Lassan unásig emlegetem, hogy mennyire oda vagyok a fűszerekért és mániákusan gyűjtöm a különlegességeket, ritkaságokat. Megjegyzem, nekem még nem unásig emlegetett, ez inkább Sára véleménye, vagy figyelmeztetése, vagy ilyesmi... Na jó, azért még egy történet: a fűszerek gyűjtögetése nem elég, hogy a mániám, de ősrégi mániám is. Nem mondom meg, hogy hány évvel ezelőtt, de jó régen egy igazán színvonalas étteremben ebédeltem, amit a mai napig nagyon tisztelek és megmutattam egy szem tonka babot. Hát, igen most be kell vallanom, hogy szándékosan vittem magammal, hogy - mondjuk ki - elhenceghessek vele. Ilyen egyszerűen, nem úgy mint manapság a reklámokban, hogy véletlenül pont van nálam a szuper mosóporból. Nem, ez nem volt véletlen, nagyon is terveztem a jelenetet, ha lehet annak nevezni.

2012. október 28., vasárnap

Whisky-s tejszínes rizike


Úgy tűnik, hogy a rizike gomba nagyon bejött a családnak, mert a Sára húgáék beállítottak egy újabb kosárral, hogy főzzek belőle valamit. Ami jó, az jó és bevallom már volt is egy konkrét tervem rá.
A tejszínes ételek relatíve ritkán kerülnek nálunk asztalra, valamiért nem tartoznak a kedveltek közé. Soha senki nem mondott még olyat, hogy a tejszínt nem szereti, de azt sem, hogy úgy hiányzik már. Most a gomba szinte sugallta, hogy tejszínben szeretne lubickolni, én viszont azt is tudtam, hogy szereti a hagymát is, tehát elkezdtem engedelmesen megpucolni két fejet. Jó apróra vágtam és kacsazsíron megpirítottam. Fonnyasztani nem akartam, de lepirítani sem. Csak addig volt a serpenyőben, amíg szépséges világos zsemleszínű lett. Rőgvest rá is dobtam a gombaszeleteket és apróra vágott feketecsalánt és így együtt pirítottam tovább.

2012. október 27., szombat

Ropogós laoszi töltött csirke

Van egy "Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv" elnevezésű könyvem, ami telis tele van gyönyörűséges fotókkal. Azt nem merném kijelenteni, hogy tényleg nélkülözhetetlen.
Kitekintést ad az ázsiai országok érdekes ételeire. Ritkán veszem elő, mert többnyire saját fejből dolgozok. Leginkább Sára nézegeti és hozza elém, hogy valami ilyesmit, vagy olyasmit csináljunk belőle. Ezzel a csirkével is ő hozakodott elő, bár az alapot én határoztam meg. Nevezetesen, hogy egészben sültet csináljunk.

2012. október 26., péntek

Egy különleges kávés élmény

Szombatonként gyakran betérünk Anita budaörsi kis üzletébe (Szabadság út 1.) egy kellemes beszélgetésre, egy csésze kávéra és persze nézegetni a csodás tárgyait. Az Antiklaedle csupa régi dolgot árul, porcelánokat, kerámiákat, fajanszokat, de van itt sok pohár, váza, evőeszköz, kályha és még ki tudja mi minden.

Én nem igazán szeretem a belvárosi régiség üzletek hangulatát, azt viszont elmondom, hogy az Anitáét miért igen. Egyrészről van egy olyan mániám, hogy élvezem a változatosságot a tányérok, csészék és egyéb tálalásra alkalmas eszközök terén. Ha tehetném minden étkezésre másik készletet választanék, a vékony porcelánért pedig élek-halok.
Tartok itthon tányérból, pohárból két-két, kávéscsészéből pedig csak egy-egy darabot. Hát istenem, gyönyörködtet a változatosság.

2012. október 25., csütörtök

Tintahal bárányhússal töltve


 Van a Népszínház utcában egy új török üzlet a Troya.  (www.troyamarket.hu)  Tiszta és friss a húsáru. Főleg a bárány.  Árulnak fűszerezett darált bárányhúst, de ugyanezt a vegák kedvéért bulgurból is. Nem túl fűszeres, nem csípős, de keleties rendesen. Volt itthon ilyenem, viszont nem éreztem különösebb késztetést, hogy fasírtot gyúrjak belőle, de kigondoltam valami mást belőle a hétvégére. Ezt Sára egy időre keresztbe is húzta, amikor közölte, hogy segítenünk kell a húgáék költözködésében.

Felöltöztem, amolyan műkedvelősen és vártam az érkezésüket. Már a második kávén is túl voltam, mire jóval a megbeszélt idő után megérkeztek. Közölték, hogy öltözzek és mehetünk is. Nem teljesen értettem, hogy mire gondolnak, abszolút késznek éreztem magam egy kis bútor pakolásra.

2012. október 24., szerda

Erdei gomba curry


Végre hosszú hétvége, pihenés - gondoltam, nem tudva milyen merényletet tervelt ki ellenem Sára.
Az az ötlete támadt, hogy menjünk gombászni. Számára ez egy jó kis kirándulás és valójában mindegy neki, hogy lesz-e eredménye, vagy sem a hosszas erdőjárásnak. Ezzel szemben én abszolút nem rajongok azért, hogy órákon át bolyongjak az avart kémlelve, eredménytelenül. A leginkább az bosszant, hogy hiába nézem, a csajok találják a gombákat. Most is így volt. (Mielőtt valaki féltene, hogy nem ettünk-e mérgező gombát, elárulom, hogy Sára húga gombaszakértő. Gyanítom, hogy valójában az ő ötlete volt a gombaszedő program.)