A múlt héten elmentem a vietnami piacra zöldségekért, fűszerekért. A piaccal szembeni üzletsor aljában van egy hihetetlenül pici kínai büfé, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem. Valójában 8-10 féle dolognál nem árul többet és azt is inkább elviszik, mint helyben fogyasztják. Amikor először jártam benn, csak ámultam, mintha egy távolkeleti filmben járnék. A fő profil a kacsa zúza és láb, csirkeláb és malac köröm. Ezek állnak gigantikus halmokban valamilyen pácban érlelve és sütve, főzve. Érdekes látvány. Ide szaladtam be, hogy Sárának sült kacsa zúzát és filézett csirkelábat vegyek. Nézni se nagyon bírom, ahogy ezt eszi, de szerinte nagyon finom. Nincs fotóm az üzletről, de legközelebb készítek, mert ezt látni kell.
Ha már itt jártam, gondoltam én is kipróbálok valami bizarrt és vettem egy kis borjú ínt, szárazra volt elkészítve. Tagadnám, hogy vonzó dolognak tartom, de még két hete sincs, hogy a Hovent-án kóstolhattam egy abált, majd panírozott kis darabot. És egyszerűen tetszett.
Megkóstolva ezt a kínai módon elkészített darabot, már nem voltam annyira elragadtatva, ez az íz és állag valahogy nem állt hozzám közel, de ha már itt volt, hát egy kísérletet megért az átalakítás.
Lereszeltem egy kisebb darab friss kurkumát, amit egy lábos vízbe bele is tettem. Került bele egy fej hagyma héjastól, fehérrépa, sárgarépa, zeller, egy harmad csillag ánizs, két szelet gyömbér, annyi citrom leve, amitől megjelenik egy savanykás íz, de messze nem savanyú, egy citrom héjának harmada, só és persze az ín. A citrom tekintetében aggodalomra nincsen ok, mert ha kevesebbet teszek, akkor pótolni még lehet, viszont a héjat úgy kell levágni, hogy a fehér részből lehetőleg ne tegyünk bele, mert ettől lesz keserű az étel. Felesleges rögtön az elején tökéletesre beízesíteni.
Forráspont alatt tartva főzögettem, pontosabban mondva melegítgettem, míg egész puha nem lett. Nem néztem az órát, de volt 3 óra legalább. Aztán ebben a lében hagytam kihűlni. Mire Sáránk hazaért bele is ivódott minden íz. Ekkor kivettem az inakat, szépen szétválasztottam ahogy adta magát és másfél centis darabokra felszeleteltem. Felmelegítettem a levet és beleszórtam az ínt és kockára vágott kard tököt, ami kb. 3 perc alatt meg is főtt. Túlfőzni nem érdemes, mert szétesik. Tavaly simán megtermett a kertünkben is, de az idén nem vetettünk. Igazából a tök ki is maradhatott volna, de beletettem, hogy ellensúlyozza az ín látványát. Köztünk legyen szólva, így szétszedve és feldarabolva még nekem is gondot okozott volna felismerni, maximum azt mondtam volna mi ez az "alien" itt? Tréfát félretéve, a tök jól nézett ki.
Ha valaki megeszi a kocsonyát füllel, körömmel meg egyéb ki tudja mivel, akkor legalább kóstolja meg az ín levesemet. NA! Az egész leves gyönyörű sárga lett, citrusos sós ízével üdítően hatott.
Azért, hogy még egy kis csavart belekanyarítsak főztem hozzá üvegtésztát. Ezt vietnámiaknál vettem. Olyan mint a tagliatelle csak épp átlátszó.
Sára nem volt elragadtatva, és amikor kérdeztem, hogy mi a baja vele, azt felelte, hogy ez egy fiús leves. Amolyan erő leves dolgozó férfiaknak. Hát férfi társaim, megosztom veletek a levesemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése