Egy különleges kávés élmény

Szombatonként gyakran betérünk Anita budaörsi kis üzletébe (Szabadság út 1.) egy kellemes beszélgetésre, egy csésze kávéra és persze nézegetni a csodás tárgyait. Az Antiklaedle csupa régi dolgot árul, porcelánokat, kerámiákat, fajanszokat, de van itt sok pohár, váza, evőeszköz, kályha és még ki tudja mi minden.

Én nem igazán szeretem a belvárosi régiség üzletek hangulatát, azt viszont elmondom, hogy az Anitáét miért igen. Egyrészről van egy olyan mániám, hogy élvezem a változatosságot a tányérok, csészék és egyéb tálalásra alkalmas eszközök terén. Ha tehetném minden étkezésre másik készletet választanék, a vékony porcelánért pedig élek-halok.
Tartok itthon tányérból, pohárból két-két, kávéscsészéből pedig csak egy-egy darabot. Hát istenem, gyönyörködtet a változatosság.

Szerettünk volna Sárával egy igazi, békebeli hangulatú ünnepi étkészletet, amibe például a karácsonyi vacsorát tálalhatjuk. Olyat, amilyet az ember nem lát üzletekben, valami időtlent, ami nyugalommal tölt el. Na kérem, így találkoztunk Anitával. Nála találtuk meg az ideális készletet, és azóta már annyi, de annyi másikat is, amit szívesen megvennénk, ám a tárolási kapacitásunk véges.
Órákig maradtunk és Anita látva, hogy itt szerelem van kilátásban, mindenről mesélt, amire csak ránéztünk. Ez aztán a kiszolgálás. Az összes tárgyat meg lehetett tapicskolni. Nem is váratott sokáig magára az I love you. Szinte sértetlen darabok a második világháborúból.

Az üzlet egy porcelán oázis, amit Anita rendre átalakít új és új ötleteket megvalósítva. Meg kell mondjam, igen jó érzékkel. Egyszer arra eszméltünk, hogy rittyentett egy kávézót az oldalsó szoba helyén. Mivel egy régiség boltban nehéz stílus jegyekről beszélni, maradjunk annyiban, hogy olyan nagyon tiszta és békebeli, franciás hangulattal. Hiába is mesélném el, ezt látni kell. Világos színek, kékkel, szürkével. Mindenütt hever valami régiség, de semmi oda nem valót nem érzékelek. Ezek a tárgyak inkább körbevesznek, mint belemásznak az arcomba. Nem érzem, hogy boltban vagyok. Anita áll a pultban, ahol körbeveszik őt régi kiskanalak, törékeny kispoharak, mindenféle sütemény, kézzel gyártott bonbonok, kandírozott narancs és mikor mi.
És jöjjön a meglepetés! A pultban egyetlen kávéscsésze sincsen. Na, ne már! De vele szemben van egy nagy szekrény, ami tele van csészékkel. Van itt egész aprócska és nagyobb, és bögre, és nagyon régies, és újabb, és technokrata férfiaknak, és gyerekeknek régi autós. Ahogy Gombóc Artúrnál, lyukas csokoládé, kerek csokoládé, szögletes csokoládé... itt is minden van, bárki leemelheti azt az egyet, amiből szívesen inná a kávéját.
A vendég csak megáll a szekrény előtt és elveszi a neki tetsző csészét. Odaadja Anitának és elindul a retro hangulat. Ugye durván jól hangzik?
Eleve én választhatok és már meg is van az első infó rólam. Gondolom, aki kis csészét választott az rövid kávét is kér. De az biztos, hogy Anita bőségesen kifaggatja a kuncsaftokat. Illy kávét tart. Van neki pasztillás modern gépe is, de én mindig a régi sas madaras, csupa réz, karosat választom. És akkor megáll az idő, mert elkezdődik a ceremónia. Anita finom, ráérős mozdulatokkal készíti a kávét, és fura mód még ebben a rohanó világban sem lesz ettől az ember ideges. Csupa odafigyelés minden mozdulata, és ezt a vendég is érzi és hálás érte, hogy egy csésze kávéra ő lehet a világ és ennek a csodás kis kávézónak a közepe.
Milyen csészéhez milyen kanál, milyen pohár a víznek, milyen tálca. Gondolhatjátok, választék van bőven.
Ilyenkor a vevő már transzban van :-), pedig még nincs vége. Most jön a kérdés hogy, hogyan kérjük a kávét és milyen cukorral, mert olyan nincs, amit ő nem tart. Kihozza a picuri asztalhoz, ahol én már egy kényelmes fotelban üldögélek. Tiszta otthonos hangulat. A gond csak annyi, hogy a nyakcsigolyám elkopik a sok körbeforgástól mert, van mit nézegetni. És ott van még a kognitív disszonancia is, ami abból adódik, hogy mi lett volna, ha a másik, vagy harmadik csészét választom. Az egész hangulat vendég marasztaló. Állítólag vannak hölgyek, akik beeszik magukat ide csoportosan és ötyéznek egyet. Milyen jó. Én meg mennék papózni, de ahhoz még fiatal vagyok. :-)))
Imádom!
Kézcsók, Anita!
http://www.antiklaedle.hu/

facebook