Lazaccal töltött ravioli

Egyrészt örülök, hogy van egy szuper ravioli készítőm. Olyan, amit egy étterem is bátran használhat. Használ is. Másrészt bánatos vagyok, mert megszenvedtem vele. Giuseppe általam hőn szeretett boltjában vettem. Mivel Giuseppe-vel jó viszonyban vagyok éppenséggel megtehettem volna, hogy kérek pár tippet a használatához. De simán átdumáltuk ezt a részt. Giuseppe-vel egy beszélgetés nem semmi ám. Nem gondoltam egy percig sem, hogy ördöngösség a használata, de azt sem, hogy bőséggel fogok első alkalommal hibázni.

Csevapcsicsa mindenféle földi jókkal

Ezt most megkaptam. Az a szokásom, hogy amikor írok valamit a blogba, akkor megmutatom Sárának, hogy olvassa el és szóljon, ha valami nem érthető, vagy stílusos, netán túl sok. Tudni kell, hogy Sára, és ezt elfogultság nélkül mondom kiválóan fogalmaz. Nem akkora dumás, mint én, de remekül tudja írásba önteni a mondandóját. Régebben (sajnálatomra mára már nem), ha valami komolyat szeretett volna nekem mondani, vagy gondja volt velem, akkor mindezt leírta és odaadta. Ilyenkor volt időm a mondandóján elgondolkodnom. Most simán leugatja a fejem. Óhh, azok a régi, szép idők! Naná, hogy nem hagyom magam.

Mellesleg az eredeti bejegyzés az alsó hat sorból állt. Ránézett és csak annyit mondott, hogy írjak valami rendeset, mert ezt el sem olvassa. Ha szövegelek, az a baj, ha nem akkor meg az. Férfi sors :) Sárámmal két dolgot csinálunk, ha együtt vagyunk. Az egyik, hogy vehemensen vitatkozunk. Ő, vagy én beszólunk a másiknak. Én többnyire azért, hogy éreztessem vele milyen, amikor csesztet. Ez tudatos nálam. Mondhatni oktató jellegű. Ő meg mindenért. Persze, hogy tagadja. A másik alkalom, amikor megállás nélkül röhögünk, mert ilyenkor a csesztetés poénkodásban merül ki. Kreatívan froclizzuk egymást. Az nyer, aki ügyesebb és kellemetlenebb helyzetbe hozza a másikat. Persze rögtön jön a visszavágó. Aki elneveti magát és elismeri a másik nyereségét az a vesztes. Vagy fordítva? Aki kineveti a másikat az nyer? Vagyis saját magát. Nem is tudom...

Szárazra sütött báránycsíkok hoisin szószban

Tegnap láttam valami filmben a következő okosságot, amit egy kisfiúnak mondott egy okos felnőtt. Valószínűleg ez az egyetlen oka, hogy okosság, ami elhangzott. Szóval: tarts ki a végsőkig, az utolsó pillanatig, mert bármi megtörténhet, még akkor is, ha csodának kell történnie.
Nem így volt szóról szóra, de a lényeg, hogy akkor is higgy valamiben, amikor az eszed már pontosan súgja, hogy mekkora barom vagy, amiért még mindig kitartasz.

Borsos garnéla fehér balzsamecetes salátával

Végre megint egy egyszerű receptet osztok meg veletek. Kell hozzá egy kis fimom főtt rizs. Félbevágott garnélafarkak, melyeket olivaolajban megpirítottam némi nagyon durvára darált bors kíséretében. A salátához kígyóuborkát lehelet vékonyra szeleteltem, majd kissé vastagabbra lilahagymát. Sóztam, borsoztam és meglocsoltam fehér balzsamecettel. Icike-picike cukor is ment bele. Egy fél óra marinálódás után felaprított jégsalátával összekevertem.

Ez is egy műkedvelős-hedonistás étel, csak egyszerűbb a többinél. A címben azért említettem meg a fehér balzsamecetet, mert rajongok érte. Pontosabban azért a márkáért, ami itthon van. Giuseppe, aki a Granditalia boltot vezeti, tartja ezt a nem mindennapi minőséget. Csak, hogy lássátok a hazai top éttermek egy része is ezt használja. Kristálytiszta aroma, alig valami savassággal. Csak amennyi éppen kell. Életemben nem kóstoltam még hasonló minőséget. Igaz drága, de alig kell belőle valami, mert annyira ízletes.

Úgy tudom Giuseppe hamarosan fogad majd vevőket is. Lesz ott végre sok sajt kis kiszerelésben is. Állítólag hetente fog egyszer friss tésztát is készíteni. Olyan olivabogyókat és kapribogyót árul, hogy csuda. Másuttt hasonlót sem láttam. De még tuti tortellini készítője is van. Ja és igazi piemonti mogyorója :)
Na, jó! Befejezem az áradozást.

Mogyorószószos tészta rákkal

Vegyünk egy adag ázsiai száraz tésztát. Nem elemezném, hogy milyet, mert szerintem a nagy választék szinte minden darabját szeretem. Jelen esetben azt a tésztát használtam, ami a zacskós kínai levesekben található. Az ízesítés nem egy bonyolult dolog. Kell egy szószt készíteni mogyoróvajból, kis kurkumából a színe miatt :) , világos szójaszószból, kis cukorból, némi halszószból, egészen kevés chiliből és némi kókusztejből. Ha van otthon mogyoróolaj, akkor azt érdemes beletenni, mert istenivé teszi az ételt.

A tésztát mindössze ki kell főzni, vagy ha olyan fajta, akkor kellő időre beáztatni. A rákokat olajon serpenyőben meg kell pirítani és a tésztához adni. Apróra vágott gyömbért olajon meg kell futtatni majd csíkokra vágott répát adni hozzá és két percig pirítani. Persze ez nem kötelező, de volt még nekem a múltkori fokhagymaszárból és azt is hozzá pirítottam. Eztán mehet rá a szósz. Kevergetés-kavargatás, tálalás és  tetejére mehet az elmaradhatatlan koriander. Ha valakinek sikerül olyan korianderhez jutni, aminek a gyökere is megvan, akkor azt érdemes a rák pirításának a végén a serpenyőbe dobni, mivel ez a koriander legízletesebb része. Tilos kidobni!!! Míg a levél pillanatok alatt elveszíti aromáját hő hatására, addig a gyökér nem. Remek plusz ízt ad a ráknak, de az egész ételnek is.

Ennyi. Együnk!

Rántott bélszín és rizike sárgarépa pürével

Most oda vagyok meg vissza, szét meg össze. Elégedett vagyok és teljesen jól érzem magam. Jajj, de jó ez!
Pedig a kezdet nagyon nem volt kedvemre való. Sára azt találta ki, hogy legyen rántott bélszín a vacsora, azaz hogy az elkészített bélszínt rántsam ki, én meg mindenképp rántott rizikét akartam, de sehogy sem volt kedvem a panírozásnak nekilátni.
Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy soha nem panírozok semmit. Egyszerűen kiakaszt a panírozás. Széthordom a mindenfele szóródó lisztet, aztán vastag csirizzel kenem össze magam. Nincs az az isten, hogy villával csináljam. Ez kézműves dolog kérem :) Aztán meg a zsemlemorzsázás külön téma. Nem ám locsolgatom a húst zsemlemorzsával, hanem az edényt mozgatom, mint egy serpenyőt. Dobálom a húst és így mindenhol belepi a morzsa és sehol sem lesz vastag sem, mert a fölösleg azonnal le is pereg róla. Amikor polgár pukkasztó akarok lenni azt mondom, hogy azért nem panírozok, mert az mélységesen megalázó. Hogy jön egy valamire való férfi ahhoz, hogy magát ilyen kellemetlen helyzetbe hozza. Erre persze mindenki csak néz, mire én bedobom a nincs annál megalázóbb számomra, mint betenni a mosandó ruhát a mosógépbe - megjegyzésemet. Undorító! Az még hagyján, hogy kiveszem, ami ki lett mosva, na, de betenni??? Persze ilyenkor csak azok nevetnek, akik ismernek, mert kérem nem vagyok ám én annyira komplett.
Szóval, a rántott hús szuper, a rántott csirkecomb zseniális, de csinálja más!
Most rávettem magam. Hú, de megérte!

Fokhagymaszár sertés szűzzel

Ez pont egy olyan kínai étel, amit nagyon szeretek. Sőt!!! Amikor még működött Wang étterme a szecsuáni, akkor megismerkedtem egy magyarul tökéletesen beszélő fiatal kínai sráccal, akit Bebe-nek hívtak. Bár a kínaiak nem nagyon vegyülnek velünk, a fiatalok aránylag nyitottak. Látta, hogy egy kis Smart-tal érkeztünk az étteremhez és lecsapott rám hátha tudom, hogy a defekt esetére való szettet hol lehet olcsóbban megkapni. Smart csak a nagy hitű embereknek való, ugyanis nincs benne hely pótkeréknek. Ha messze vidéken kapsz defektet, netán külföldön, akkor annyi neked. Ez a szett is csak kicsi hiba esetén alkalmazható.

Laska gomba húsos raguval

Utálatos, fárasztó nap. Mindenki menjen a ....-ba hangulat. Hisztis vagyok. A férfi hiszti abban különbözik a nőitől, hogy nem nevezzük hisztinek, de tudjuk, hogy az, viszont kimondani férfiatlan volna. Hosszasan tudnék mesélni és mindvégig duzzognék, de ez most kimarad. Ilyen nap után pont ahhoz van kedvem, hogy órákig főzőcskézzek. Hát, nem. Ráadásul egy eszméletlen rossz pizzát kellett ennem (mit ennem? végig szenvednem) kora délután, mert xy azt mondta, hogy csülkös pizzát akar. Ezért nem egyezett bele, hogy valami normális helyről rendeljünk, hanem egy ótvar kiszállítós cégől hozatott, ráadásul nem is volt csülkös csak valami sonkás. A tésztán a szósz tejföllel elkevert Erős Pista volt, amire mindenféle tré felvágott került és sajt. Remek!!! Többször lelkendezett, hogy mennyire finom. Igyekszem minden esetben elfogadni mások ízlését, de, ami rossz, az rossz. Ez meg egyenesen szar volt, mindannyian ezt mondtuk.