Túrós batyuk márciusi hóban

 Imádom, amikor Sára süt. Meleg, tészta illat lengi be a lakást és még kávét is hajlandó csinálni száj huzigálás nélkül. :-)
Lassan meggyőződésünké válik, hogy a finom tésztákhoz több féle liszt keverékére is szükség van. Ahogy mára nem fordulhat elő nálunk, hogy a kenyér egyetlen féle lisztből készüljön, úgy ez a többi tésztára is igaz. A mai túrós batyuk bl55 búzaliszt és durumliszt keverékéből készültek, 3:2 arányban.
A kilónyi liszthez egy élesztőt meleg tejjel, mézzel és kevéske liszttel fel kell futtatni. Sikerült friss élesztőt venni, így gyönyörűen, szinte habosan felfutott, amikor szinte vágni lehet, akkor tökéletes.

A többi lisztbe sót, (úgy fél maréknyit) vajat és 3-4 tojás sárgáját kell jól bedolgozni. Mi a vajhoz kacsazsírt is teszünk és a tésztához további mézet. Az élesztővel és langyos tejjel lágy, de nem folyós tésztát dagasztunk és kb. egy órára pihenni hagyjuk, hogy megkeljen.

Ezt követően a tésztát kinyújtjuk jó vékonyra, hiszen nem szeretünk vastag tésztát enni, amiben alig van töltelék. Sára ricotta túrót vett, amit megcukrozott, kevert hozzá egy kis tejfölt és meghintette teljes kiőrlésű búza liszttel, ami a sülés során keletkező nedvességet hivatott felszívni. Ezzel a masszával töltöttük meg a tésztát, ami így nem lett igazán édes, inkább kellemesen édeskés. Ennek az a hátránya, hogy az ember nehezen hagyja abba az evést, hiszen nem telik el vele. A könnyű tészta és a lágy krém, újabb és újabb falatokra csábítja az embert. Sárának az a szokása, hogy kisebb batyukat gyárt. Egy kávé, egy batyu. A megsült sütemények egy részét le is fagyasztjuk, később átsütve isteni lesz.

A mai havazás ihlette verzióban a sütés során kimaradt tojásfehérjéből sült habot készített a süteményre.
A tojásfehérjét néhány csepp citrommal, kevés sóval és néhány kanál cukorral lágy habbá kell verni. Nem keményre! Annyi teáskanál cukrot rakunk ahány tojás fehérjét használunk.
Közben egy lábasba további cukrot szórunk. Valahol olvastam, hogy tojásonként 10 dkg cukor kell, ez elég soknak tűnik. Sára addig öntötte a lábasba, ameddig azt nem érezte, hogy már sok lesz. Szerintem ez kevesebb volt, mint a tojásonként 10 dkg. Annyi víz kell a cukorra, amennyi ellepi és lábast a tűzhelyen hevíteni kell, hogy bugyogjon és elolvadjon a cukor kevergetés nélkül. Addig hagyjuk bugyogni a cukrot a vízzel, amíg a víz jelentős része elpárolog, azonban a cukor nem kezd el pirulni. Fontos, hogy ne karamellizáljuk.
A lágyra vert habba beleöntjük a cukrot, közben pedig tovább verjük a habot. Még néhány perc és kész is. A hab nem lesz kemény, nem állná ki a tál megfordításának próbáját, hanem kiloccsanna belőle.
Egy habzacskó segítségével csíkokat nyomtunk a készre sült batyukra (egyébként 200 és 180 fokon sültek kb. 30 percig) és 140 fokos sütőben száradtak kb. 10 percig, majd lekapcsoltuk a sütőt, résnyire nyitottuk az ajtót, és hagytuk hogy lassan hűljön le.

A tojáshab szép fehér maradt és nem száradt ki, csupán megszilárdult a külseje, de belseje ragacsosan puha maradt. Így amikor beleharapunk a puha süteménybe, garantáltan kerül egy kis ragadós tojáshab a szánkra, ami megédesíti a finom falatokat és bár már lenyeltük amit összerágtunk, mégis lesz okunk, hogy kétszer-háromszor megnyaljuk a szánk szélét. :-)
Hát, nem ilyen egy igazi öröm batyu?