Grillezett csirkemell bételbors levélbe csavarva

Már péntek délelőtt kimondatott: ha jó az idő a hét végén, akkor grillezni fogunk. Már pedig azt mondták, hogy jó lesz. Mit jó?! Kánikula!
Azon frissiben, ahogy elkészült, szinte ki sem hűlt, szinte le sem nyeltem még az utolsó falatokat, íme már írom is a mai menüt. Persze, az ihlet-gyűjtésre szánt időt jól kihasználva, egy jéghideg sör mellett keresgéltem a szavakat, amit ennek a pofon egyszerű, de nagyon finom vacsorának a leírásához használhatok.

Először is kolbászt grilleztünk, nem is rosszat, amit meglepetésemre Érden vettem egy pici hentesnél. Ráadásul ez a hentes azt ígérte, hogy hoz nekem bárány májat. Na, ez nem semmi ritkaság egy városlakó számára. Mindezt olcsón és frissen. Szuper! A kolbász tollával nem ékeskedhetek, mivel nem én készítettem. Viszont azzal igen, hogy ismét vettem egy maréknyi bételbors levelet, amit imádunk Sárával. Ez egy borsfajta és nem a bételfa levele, szóval semmi ártalmas sincs benne. Íze, ahogy mondani szokták az édesgyökér, fahéj és ánizs keveréke. Nekem annyira komplex, hogy nem vállalkozom az elemzésére, de van benne valami buja frissesség. Legalább annyira fura íz, mint ez a szókép. Annyi bizonyos, hogy sütés közben csuda dolgot művel mindennel, amit beletölt az ember. Íme egy régebbi receptem a levéllel: Fantasztikusbétel tekercs.

Most csirkemellet vékony szeletekre vágtam és bepácoltam halszósz és némi cukor keverékébe. Ennyi és semmi több. A leveleket lustaságból most nem blansíroztam, bár utólag azt mondom kellett volna. Így sem lett semmi gond, de a leforrázott levelek jobban körbeveszik a húst. Ebben az esetben kissé itt-ott elálltak a hússzeletektől. Ettől nekem nem dőlt össze a világ, és ahogy láttam senki másnak sem.

A tekercseket pálcikára fűztem, hogy nehogy beessenek a grillrács résein keresztül, majd megkentem kevés olajjal.  A túl nagy hővel vigyázni kell mert nem jó, ha nagyon megégnek a levelek, de mindenképpen meg kell jól pirítani, amíg a színük itt-ott kissé átmegy barnába, mert akkor az igazi az íze és akkor nem rágós, hanem inkább ropogós lesz.

Jobb napokon mártogatósat készítek hozzá, de azt most vegyes salátára öntöttem. Az öntetet ecet, cukor, halszósz, chili paszta, gyömbér és fokhagyma alkotta. A végén jó sok korianderrel megszórtam és összekevertem a zöldségekkel. A hús kissé édeskés ízével remekül harmonizált a savanykás saláta. Kissé sem hajazott a kolbász ízével, de fantasztikus volt ezt faszénen elkészíteni és nem a lakásban serpenyőben.