Sült békacomb

Nehezen tudom eldönteni, hogy a békacomb furcsaságnak számít-e, vagy sem, mivel emlékeim szerint már a kommunizmusban is sok étterem étlapján szerepelt. Nekem mindenesetre furcsaság, mivel nem gyakran eszünk mi magyarok ilyet, de én sem. Furcsa azért is, mivel vitathatatlanul nehéz az ízét és állagát beazonosítani. Ízre kicsit csirkés, kicsit halas, de állagra a fene tudja.

Talán , ha nagyon eleresztem a fantáziám, akkor azt tudom mondani, hogy leginkább egy kissé túlsütött szent jakab kagylóra hasonlít. Bár ezt a véleményt Sára biztosan nem osztaná, mert a békacomb nem igen csúszik le a torkán, bezzeg a szent jakab kagyló!
Készítettem már fokhagymás tejszínes petrezselyemszósszal. Nyami. De leginkább kedvemre való a mogyorószószos ázsiai változat volt. Ezt nem extráztam. Fogtam a combokat és bepácoltam egy kis petrezselyem olajba némi fokhagyma szelettel. A jó kis minisütő tálkámba beletettem és ráhelyeztem a kerti grillre. 3-4 perc alatt vidáman meg is sült. Kicsit talán bizarr, vagy annál is jobban, de vitathatatlanul tetszett az eredmény.

A hét közepén a piacon jártam levesezni és betértem az egyik kedvenc vietnámi árusomhoz. Gondoltam megkérdezem, hogy ők hogyan csinálják a békacombot. Amit otthon csináltam, nála vettem fagyasztva.
Igen rövid volt a recept: panírozzuk és kirántjuk. Bevallom, csalódtam. Reméltem, hogy ismét megtudok valami érdekes receptet, e helyett ezt a triviálisan egyszerű választ kaptam.
Hát, ez van. A békacombot úgy tűnik, hogy mindenütt rántva eszik.