Aszalt paradicsommal és szardellával töltött cipó

Ha valamitől, hát ettől az ételtől beindultam, ugyanis nagy rajongója vagyok  szardellának. Egyetlen bánatom, hogy legtöbbször csak nagyon gyenge minőséget lehet a boltokban beszerezni. Ezeknek néha még az árai is magasak, miközben semmivel sem jobbak, mint olcsóbb társaik. A Culinaris már árul Ortiz márkanévvel igazán remek minőséget és ezekből igen komoly a választék is, de háromezres ár 95 grammos kiszerelésért elég borsos. De közel ezt az árat akár 4-5 szeletért is ki lehet fizetni a különlegesebb eredetet és szardella típust is megnevező konzervekért.
Már megint Giuseppével kell példálóznom. A Granditalia-ban 2500 forintért kiváló minőségű 235 grammos konzervet vettem.

Sára éppen pizza tésztát készített, mert egyszülött fiam látogatóban járt nálunk. Egy ilyen látogatás során kizárt, hogy ne kelljen a kis testét megetetnem. Több tészta készült a kelleténél, ezért Sára megkérdezte, hogy van-e tervem vele. Hát volt. Kettő is. De most csak az egyiket mesélem el. Azt, ami lázba hozott evés közben. A tésztát egy helyes kis cserép edénybe fektettem. Ez egy kicsit szélesebb, de nem magasabb, mint egy szuflé forma. Az edény azért lényeges, mert a tészta a kerámiával közvetlenül érintkezve hihetetlenül szépre és ropogósra tud sülni. De még mennyire!

A tölteléket egyrészt a szardella csíkok alkották. Mondjuk úgy, hogy rétegeket fektettem egymásra. Egy sor szardella filé, egy sor szárított paradicsom. Szerencsémre van még itthon a sárga körteparadicsomból készített saját szárítású változatból. Na ebből is ment bele egy sor. Aztán egy kenetnyi pesto. Ez, ha bolti az is jó, de én egyszerűen ledaráltam bazsalikomot olívaolajjal, tettem hozzá fenyőmagot, de ebben az esetben egészben és daráltam hozzá egy kis parmezánt is, hogy jól összeálljon.

A tésztát nagyobbra vágtam, mint az edény, mégpedig azért, hogy a töltés végén be tudjam hajtogatni középre. Igaz a szerencsének köszönhető, hogy így jött ki, mert pont keletkezett egy lyuk a közepén. Ez egyrészt tetszett nekem, másrészt a fölösleges gőz itt tudott távozni, így nem lett a tészta szottyos még egy óra múlva sem. (A távolabbi időkről nincs adatom, mert piszkosul befaltam az egészet.)    Annyira ízlett nekem ez a dolog, hogy simán beválasztottam a Műkedvelő top tízbe. Ja és végre valami nem távolkeleti, azonkívül tésztás és még akár olaszos is lehet. Már csak azért is megemlítem ezt, mert nemrég beígértem, hogy több ilyesfajta ételt fogok készíteni. Hát íme!

Mivel Sára nem rajong a szardelláért a másik tésztát sült paprikával és paradicsommal töltöttem meg.
Nem elégedetlenkedett miatta. :-)