Tintahal fekete fokhagymás mártásban gerslivel

Attól tartok, hogy most hosszas írásba kezdek és eredményeként lesz itt egy olyan étel, aminek az elkészítéséhez az ég adta világon senki nem fog kedvet kapni. Jaj, jaj, de sajnálom magam.
Hátha mégis!

Az a helyzet, hogy ha akarok csak egy picit rendhagyó ételt enni, egyetlen dolgot tehetek: megcsinálom magamnak. Ez itt kérem, igenis, hogy panasz. Mert játszani az ízekkel, alapanyagokkal szabad. Remek dolgok sülhetnek ki a játékból. A szabad gondolkodás jót tesz a jellemünknek. A nyitottság nem a hagyományok megtagadását jelenti, de új élményekkel gazdagít minket. Olyan ez, mint a nevetés. Felszabadít. Ha jól érezzük magunkat, akkor ellazulunk és ez jót tesz a szervezetünknek. Oldja a stresszt. Amikor valami felemelően finomat eszünk, ami új élményekkel halmoz el minket, akkor nyitottá válunk és lazán viszonyulunk a környezetünkhöz. És higgye el mindenki, ez nem (csak) ár függő!

Itt van például a fekete fokhagyma, ami a mai étel fűszeréül szolgált, pontosabban a szósz készült vele. Ezen a linken minden fontos megtalálható róla: fekete fokhagymáról
Na, de most jön a szokásos megjegyzés: ezreket költeni csak fokhagymára!  A megadott link alatti web oldalon durva árak szerepelnek. Én 100 gramm fokhagymáért, ami 6 fej a Budagyöngye alagsorában található sajt üzletben 690 fortintot fizettem. A weboldal árai szerint két fej 1725 Ft.
Ez a tendencia igaz, amikor zöldfűszereket, rákot, tintahalat, rizst, stb. veszek. Egyszerűen muszáj tájékozódni, ha nem akarjuk ugyan azt dupla, akár tripla áron megvenni. Szóval, éljen a keressük meg a jó árakat mozgalom.

A másik alapanyag a tintahal cső. Egy kilós csomagért 1600 forintot fizettem. Tapasztalatom szerint két embernek 3 alkalomra bőségesen elegendő. Szóval ez kb. 530 ft/étkezés. A fokhagymából 3 gerezdet használtam el. Ez mondjuk 35 ft. A gersli és a felhasznált mindenfélék is megállnak 1-200 forint között. Szóval cakli-pakli 7-800 ft. De kerekítsük fel 1000-re! És mindez két főre. Ez nem a legolcsóbb, de a drágától messze van egy különlegességért.

A tennivló a következő: A fokhagymagerezdeket meg kell pucolni. Ez a legmacerásabb rész, mert ragacsos és a héja bizony rendesen rátapadt. Három gerezdet beledobtam a botmixer edényébe és felöntöttem rák alaplével. Akinek nincs otthon ilyen, nyugodtan használjon vizet, vagy bármilyen levesalapot. Szépen pürésítettem. Meglepett, hogy mennyi folyadékot felvett. A rostos ragacsossága miatt, gondolom. Finom selymes és kémes lett. Az ízesítés nem feltétlen követendő, de azt gondolom bőven van alternatíva a következő alapanyag kiváltására, ami a SABA. Szerintem ezt simán lehet jófajta balzsamecettel és cukorral helyettesíteni. Ha nem is helyettesíti, elképzelhetőnek tartom, hogy a worchestershire szósz is illik hozzá. A lényeg, hogy a balzsamecet savassága miatt érdemes kicsit hevíteni és akkor az ecet elillan és marad a tiszta aroma. Ennek a szósznak már csak kis só és cukor kellett. Ízében az édeskés felé hajlítottam el.

A Saba: Az első feljegyzések a főzött mustról az ókori Egyiptomból származnak i.e. 3000 környékéről. Az görögöknél és rómaiaknál ennél később jelent meg. A lényege, hogy a szőlőmustot lassan és alacsony hőfokon főzik. Jelen esetben, amit én használtam 80 fokon több, mint 30 órán keresztül főzték trebbiano és lambrusco szőlőből. Az egyiptomiak óta mézzel azonos rangot képviselt és édesítésre használták. Nagyon fincsi, összetett aromával rendelkezik.

A tintahalat téglalap alakúra szeleteltem. Kb. 2x4 centisre és átlósan bemetszettem 2-3 milliméterenként vigyázva, nehogy tejesen átvágjam. Tűzforró serpenyőbe olívaolajat öntöttem és hirtelen megsütöttem. A nagy hőtől nem enged olyan könnyen levet a tintahal, mintha kis hővel dolgozik az ember. Amikor átsült - ami nem több, mint két perc - hozzákevertem a szószból, hogy befedje. Ettől szép fényes, sötét bevonatot kapott.

A köret gersli, vagyis árpagyöngy volt. Vöröshagymát pirítottam és ezzel együtt főztem meg a gerslit. Közben friss karalábét felkockáztam és szintén olajon megpirítottam. Tapasztalatom szerint nem érdemes nagyon ropogósra hagyni, mert nem illik a többi alapanyag állagához. Azért választottam a pirítást és nem a főzést, nehogy szétfőljön, így viszont puha, de mégis a harapásnak ellenálló maradt. A végén petrezselyem olajat kevertem hozzá. Ennek elkészítése nem nagy dolog. Olíva olajba petrezselyemzöldet kell dobni és hosszasan turmixolni botmixerrel. A végén ha marad benne nagyobb darab, akkor ezt szűrőn átszűrve könnyedén kiszedhetjük. A maradékot kis zacskóban légmentesen lezárva mélyhűtőben szoktam tartani későbbi felhasználásra.



A Tálaláshoz és nem mellesleg az ízélményhez a Kotányitól kapható (Ázsia Bt.) chili csíkokat pirítottam meg olajon. Ehhez mindössze másodpercek kellenek, egyébként megégne. Ha a serpenyőben folyamatosan kevergetjük, szépen felkerekedik. Amolyan kócos lesz. Ha kihűlt simán szálakra lehet szedni. A maradék fekete fokhagyma szószt és a petrezselyem olajat klasszul lehet díszítésre használni.

Hozzávalók:
tintahal cső
Saba
fekete fokhagyma
vöröshagyma
karalábé
olíva olaj
petrezselyemzöld
gersli
rák alaplé
chili csíkok