Nasi Lemak a maláj nemzeti étel

"Maláj nemzeti étel? Na, ennek nagy nézettsége nem lesz." Valljuk be, Sára tud motiválni.
Bezzeg, amikor a fejecskéjébe nyomatta, akkor nem voltak ilyen kedves észrevételei, csak némán falatozott. Hát, így van ez! Amíg névtelenül hever az étel az asztalon és belekóstolunk, vonzó, kíváncsiak vagyunk, amint kiderül, hogy mi van előttünk, megcsappan az érdeklődésünk. Bár a név önmagában nem sokat jelent, mégis úgy érezzük, hogy ha megvan a címkénk, máris mindent tudunk, ami fontos lehet. Amúgy magyarul zsíros rizs a jelentése.

Vajhalas lasagne

Időnként ráveszem magam a lasagne készítésére, de az a gondom vele, hogy utálok besamel mártást csinálni. Sok macera és sok idő. Van neki hamis változata is, de azt nem vállalom be. Így marad a sok macera a sok idővel. Bár ma éppen nem is akadt más elfoglaltságom, Sára dolgozott és ilyenkor nem lehet szólni sem hozzá. Épp besamel készítéséhez kedvezett az idő. Na, ja.

Szóval fogunk a nagykönyv szerint 45 gramm sima lisztet és ugyanennyi sótlan vajat. Előkészítünk 600 ml. tejet. Ezekkel az arányokkal érjük el a közepes állagot. Ez kell a lasagne-hoz. Ha hígabbat, vagy sűrűbbet szeretnénk, akkor nem a tej mennyiségét illik növelni, hanem a vaj és liszt arányát  csökkenteni. Ez határozza meg a sűrűséget. A híghoz 15-15 gramm kell, a sűrűhöz pedig 60 gramm vaj és liszt.

Szárazra főtt övhal aszalt szilvás szószban

Még hajdanán, amikor Wang mesternek az étterme a második kerületi Fő utcában volt és a karrierje kezdődni látszott jártunk az étteremben Sárával. A neten olvastam, hogy egyedül nála kapható friss házi tésztából készült zöldséges köret. És valóban. Bele sem kezdek, hogy elmeséljem az élményt, mert lehetetlen. Semmilyen tészta élményemhez nem hasonlít. Csodás.
Azt viszont elmesélem, hogy hétvégenként a tésztaszakácsot kihozták rejtekhelyéről és megmutatták a mit sem sejtő nagyérdeműnek, hogyan kell tésztát gyártani. Ez önmagában show műsor lehetne, de nem az, hanem a tésztakészítés valós folyamata.

Francia hagymaleves ráérőseknek

Nem bocsátkoznék vitába, hogy a francia hagymaleves hogyan készül. Még csak abba sem mennék bele, hogy van-e olyan francia, aki tejszínnel készíti, de annyi bizonyos, hogy eredetileg egy lassan készülő levesről beszélünk, ha a fancia jelzőt használjuk. Lehet persze a dolgot gyorsítani, de nem látom értelmét. Szerintem a hagymaleves mindenhogy finom, de van az eredetibb változatoknak valami varázsa. Olyannyira mély és buja, egyszerűen érződik rajta a rászánt idő. Egy Hedonista pedig rászánja.

Mindennél igaz, hogy jó alapanyag kell hozzá, de ebben az esetben megkockáztatom, hogy elengedhetetlen. Rosszul tárolt, félig megfagyott hagyma, vagy aminek a külső keményebb burkait nem távolították el szörnyű eredményhez vezet. Szóval, hacsak tehetjük szerezzünk valami rendes hagymát. Elmesélem én hogyan készítettem.

Rántott szűz mézes,diós görög salátával

Van, hogy az összetettség és van, hogy az egyszerűség gyönyörködtet. Van, hogy időt szánok egy étel elkészítésére mit sem foglalkozva azzal, hogy mennyi energia, és van, hogy pillanatok alatt el akarok készülni vele. Ez bizony nem nem azon múlik, hogy van-e bármi más dolgom, hanem, hogy mennyire köt le a főzés. A mit sem foglalkozva bizony néha azt is jelenti, hogy nem hoz tűzbe, ha Sára azt kérdezi  mikor lesz már kaja. Igaz, néha büntetem is őt, mert hétvégeken pl. már reggel rákérdezek mit szeretne enni. Vagy nem válaszol erre, vagy azt, hogy teljesen mindegy. Ugye nem kell magyaráznom hosszasan a női mindegyet.

Vajhal tatár

Egy vajhalas lasagne-ből maradt egy kis hal. Gondoltam miért is ne készíthetnék belőle valami könnyed előételt. És így is cselekedtem. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat lazacból szoktam készíteni, de most ezzel a halfélével is próbát tettem.
A vajhalat kis olajon enyhén átsütöttem. Egészen apró zsenge bébi sárga- és fehérrépát két milliméteres kockákra vágtam. Ezeket - hogy ne legyen az ízük nyers - kis olajon meg is pirítottam, de csak annyira hogy ropogósságukat el ne veszítsék. A halat kézzel széttúrtam, hogy ne legyenek benne nagyobb darabok, de arra vigyáztam, hogy ne legyen belőle pép sem. Fincsi édes hagymát is picire daraboltam. Itt meg arra kell figyelni, hogy ne legyen se milliméteres, se félcentis. Előző esetben minden hagyma ízű lesz, utóbbiban meg ha ráharapunk egy nagyobb darabra, akkor sokk ér minket. Szóval 2 milliméteres darabokat javaslok. Persze tegyen mindenki ízlése szerint.

Egy mexikói egyveleg vacsorára

Éljen a mexikói kaja. Ezt sokszor elmondom és így is gondolom, de az tény, hogy elég ritkán teszek azért, hogy élezhessem e konyha remekeit. Pedig komolyan mondom még az a veszély sem fenyeget, hogy nincsenek megfelelő alapanyagaim hozzá. Na jó, most megfogtam magam, mert azt hittem van itthon mexikói feketebabom, de nem volt. Úgyhogy maradt a kamra ajánlata a fehérbab.

A karácsony előtti disznóvágásból hoztam haza egy kisebb darab tarját. Ezt bedörzsöltem nagyon kevés római köménnyel, szerecsendióval, és szegfűborssal. Azt szerettem volna ha a hús kap némi fűszeres ízt, de a lényeges aromát a különféle mexikói paprikákat tartalmazó paradicsomos babnak szántam. A fiam is vendégségben volt nálunk, ezért nem nagyon lehetett az étel csípős. Olyan paprikákat választottam, amik nem tartoznak a durva kategóriába. Mulato, pasilla, ancho és némi csalással egy remek füstölt spanyol paprikát használtam. Mivel ezt eltitkolom senki nem fogja megtudni :)

BÚÉK! - Újévi lencsesaláta sült oldalassal

Hát akkor lencsézzünk! Kell a szerencse, mint egy falat kenyér. Hát pörögjenek csak azok a szemek a főzővízbe. Nézegettem is hevesen, hogy mennyit készítsek, de aztán észhez tértem és az egész zacskót beleöntöttem. Nem tudom mennyit fogok belőle enni, de legyen csak készleten bőven. Nyomom majd a fejembe rendesen. Amit csak lehetett, megtettem a jövőmért. Szemetet időben kivittem, nem száradt semmi ruha a lakásban, de nem sorolom... a szabályok betartása pipa. A félutat én már megtettem. Gyere szerencse és találozzunk.