A Konyhafőnök Lukács Péter tálalásában

Úgy döntöttem egy váratlan pillanatban, hogy nevezek az RTL új főző show-ba a Konyhafőnökbe. Mint általában sok döntést az életben, ezt is hirtelen hoztam meg. Persze vannak olyanok is, amiket komolyan kielemzek, mielőtt leteszem mellette a voksot, de ez most nem azok közé tartozott.
Azért nem kellett hozzá sok idő, mert ösztönből éreztem, hogy ott kell lennem. Soha eddig eszembe nem jutott, hogy versenyen induljak. Idestova két éve írom a blogomat, bár az utóbbi időben kénytelen-kelletlen hanyagoltam, mert elfoglaltásgaim (főleg a munka) nem hagyott hozzá elég időt és energiát. Igaz ezen időszak alatt sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Majd mesélek is róla.

Nyúlpecsenye citrusos canellonival és sárgarépás édesköménnyel

Már említettem vidéki megpróbáltatásaimat és a kímélőnek egyáltalán nem mondható ételeket. Szívem szerint hosszú sorokban elemezném az eltöltött idő élményeit és a disznóvágás rám tett hatását, de Sára egy laza mozdulattal kivágta innen és közölte, hogy ezt majd máskor írjam meg. Talán igaza van, ezzel az élményemmel nem mondok sok újat így Karácsony táján.
Szóval, elmesélem, hogy mit ettünk Pestre hazaérve először. Könnyűnek látszó, de mégis nehéz dolog sikeredett belőle. Végülis fő a fokozatosság, nem lehet egy lépésben áttérni a nullkalóriás ételekre a folyamatos zabálásból.

Nyár végi vegyestál

Pont ilyen az, amikor a Műkedvelő összeüt valamit a maradékból. Néha úgy jön ki a lépés, hogy nem pazarlok és akkor sok alapanyagból marad egy kicsi, hogy elkerüljem a túlzott zabálást. Ezek persze nem elegendőek két főre. Most össze is szedtem két óriási garnélát, két puhapáncélú rákot, egy tintahal csövet, no meg a büszkeségemet egy kis friss bambuszrügyet, amit teljesen frissen vettem és nekem kellet megpucolnom is. Ez utóbbi persze nem panasz, inkább panasszal leplezett dicsekvés. :-)

Látszatra stefánia fasirt, egyébként nem

Mielőtt bárki követ dobna rám, leszögezem, hogy a fasírt stefániásítását (remélem jól írtam, mert kimondani képtelen vagyok) Sára követte el.
A Trójában vettem darált bárány és marhahús keverékét, hogy  csináljak belőle arabos fűszerezésű, intenzív ételt vacsorára.
Volt még egy kis cous-cous, amit gondoltam elkészítek mielőtt ellepik a molyok, meg egyébként is tökéletes kiegészítője a fűszeres fasirtoknak.
Annak rendje és módja szerint a cous cous-t felöntöttem forró sós vízzel és lefedtem. Öt perc múlva készen is lett. Felcikkeztem némi paradicsomot és forró serpenyőben hirtelen rápirítottam. Ezzel a remek kis pörkölt ízzel belekevertem a cous cous-ba. Persze a bors sem maradhatott ki. Hogy igazán üdítő legyen belefacsartam egy citrom levét és kapott egy jó adag olíva olajat.

Ánizs pálinkás polip

 Érdemes a Metro-ban néha bogarászni, nem kevésszer árazzák le a hal és húsféléket. Még csak arról sincs szó, hogy a lejárat utolsó napján tennék ezt. Az is kellemes meglepetés számomra, hogy minden halféle esetében kiírják ha fagyasztott termékről van szó, amit ők engedtek fel. Ebben az esetben ugyanis tilos az újrafagyasztás az esetleges baktérium elszaporodás miatt.

Úgy hozta a sors, hogy a polip félárasan került ki a pultra. Ez igen hatásos felhívás volt keringőre, pláne, hogy a polip az az étel nálunk, amiben nincs barátság. Itt bizony senki nem ajánl fel a másiknak egy szebb darabot, aki kapja, marja. :-) Kevés étel van, amin nem osztozunk, a polip az.

Rozmaringos húsgombócok paprika szószban meg egy kis couscous

Isten hozott engem újra a blogok világában. Inaktivitásom oka mindössze egy dologban keresendő: Akaratom ellenére dolgoznom kellett. Mégpedig sokat. Nem vagyok én ehhez szokva. Én, aki mindig is az eszével dolgozott és arról volt híres, hogy azon agyalt többnyire hogyan lehet egy feladatot minél kevesebb idő alatt megoldani, mondhatnám ez tette ki a munkavégzésem nagy részét. Miután már kitaláltam, hogy mi a legenergiatakarékosabb megoldás, a munka már csak kellemes ráadás volt.

Na, de most olyan munkákat végeztem, aminél ezen tehetségem bevetésére semmi esélyem sem volt. Időben kötve voltam. Ha a fene fenét evett volna sem végeztem volna előbb, ha ultra gyors is vagyok. Sőt a legnehezebb az volt, amikor azt vártam legyen végre valami tennivalóm. Áááááá!!!! Nagy levegő, kifúj,  áramlik a chi és higgadtság. Menni fog ez Hedi! Ezen időszak arra is jó volt, hogy kedves olvasóimat békén hagyjam a receptjeimmel, de leginkább időnként eszement sztorijaimmal.  De jaj vigyázz annak, aki azt hiszi, hogy ez nem áll vissza a rendes kerékvágásba. Kipihenem magam és jöhetnek a történetek is.

Osztrigás Mici (Peti)

Ahogy már párszor írtam róla el szoktam járni időnként beugrósnak egy cateringes céghez. Nevezzük nevén az AHA cateringhez. Egyrészt érdekes belelátni a rendezvények világába, meg ahogy említettem az itt dolgozó szakácsok többnyire igen nívós helyeket jártak meg. Egyikük jelenleg az olasz nagykövet szakácsa, másikuk meg Soros György családjának és aktuális vendégeinek főz, amikor a pénzügyi géniusz az évből öt hónapot a mi kis országunkban tölt. Többen a michelin csillagos Costesben dolgoztak, illetve egyéb elismert helyeken. Nem ügyetlen srácok. Érdekes számomra megtapasztalni, hogy miként zajlik a dolog nagyban és kicsiben. Van itt 30 fős finger food-os rendezvénytől kezdve az egy-két ezer fős melegkonyhásig minden.

Eleinte csak olyan feladatokat adtak nekem, hogy ezt-azt szeleteljek fel, vagy készítsek elő. Mára már telejesen önálló feladataim vannak a-tól z-ig. Megmondják mi az étel neve és milyen jellegű és hajrá. Nagy ritkán fordul csak elő, hogy konkrét receptet kell követni. Már elismerésekben is volt részem. A török nagykövetnek ízlett az általam készített tabulé saláta és odajött megköszönni. Két ázsiai tekercsem egy nyári és egy sült, illetve egy arab köfte annyira ízlett a megrendelőnek, hogy azt kérte személyesen én készítsem el egy másik alkalommal. Ezek kellemes élmények, de nem ennek örülök a legjobban, hanem, hogy azt érzem a szakácsok blogger ellenes világában a megtűrt kategóriába tartozom. Ez valójában elismerésük kifejezése felém.

Grillezett kalmár csápok

Grillezni jó, de idén nyáron nem vittük túlzásba. Volt olyan év, hogy hetente többször is amikor este hazaértünk beizzítottam a grillszenet és ott készítettem a vacsorát. Olyan is van, amikor kitelepülök és egy hordozható indukciós tűzhelyen dolgozom, vagy a szintén hordozható gázos tűzhelyemet használom. Az egyetlen akadály a kedvemet leszámítva, ha sok a szúnyog, de erről most szerencsre szó sincs. És amit most készítettem az egyik legkedvesebb nyári alapanyagunk. Persze a többi évszakban sem vetjük meg.

Itt most nem következik nemhogy bonyolult, de még csak érdekes recept sem. De baj is lenne, ha egy önmagában fantasztikus alapanyagot megerőszakolnék. Fogtam a helyes kis kalmár csápokat és beletettem egy vaskos minitálkába. Szórtam közé aprított fokhagymát, sóztam , borsoztam és felöntöttem olajjal. Grillre tettem. lefedtem és röpke 3 perc múlva készen is lett. Ha a grill nagyon izzik, akkor ez az idő lecsökkenhet kettő percre, ha nem olyan meleg, akkor meg több. A sok olaj szerepét gondolom nem kell ecsetelnem. Van jobb a tunolásnál?