Translate

2013. november 29., péntek

Zwack - élmény, történelem, tisztelet... unicum

Érkezett egy üzenet a facebook oldalamra, amiben az állt, hogy a Zwack Múzeum meghív egy múzeum és pincelátogatással egybekötött mesterkurzusra. Mitagadás megörültem neki, mivel már régóta érdekelt mi lehet abban az ódon épületben. Az meg, hogy a pincébe is levisznek és hordóból is kostolhatunk felhívás volt keringőre. Kinga, aki a pr ügynökség részéről a szervező volt fogadta a blogot író vendégeket. Nagyon kedves volt. Bemutatkozott és azonnal invitált egy kis reggeli falatozásra. Ez volt ám a meglepetés. Nem akarom senkinek az ízlését pellengérre állítani, de azok a sós és édes falatok nem a jól megszokott gagyi kategóriából származtak. Egyszerűen friss és ízletes volt minden. Méltó minőségú a Zwack névhez. Három percen belül két jópont. Így kell indítani. Ez így természetes, de nem nevezném általánosnak. Kicsin múlik a blogger öröme.


Aztán jött a harmadik meglepetés. Zwack Sándor, aki édesapját követve ma a cég elnöki tanácsát vezeti, személyesen fogadott minket. Tegeződve, viccelődve vezette fel mondadóját. Aprócska, de mégis fontos gesztus rávenni az egyik tulajdonost, hogy személyével adjon a rendezvénynek nyomatékot. Azt gondolom innen már sínen volt a rendezvény. Ha ballábbal keltem volna is fel, akkor sem kerestem volna tovább hibát a gépezetben. Eztán levetítettek egy kisfilmet a Zwack család múltjáról, a cég letrejöttéről, az eltelt évek változásairól és jelenéről. Érdekesnek kellett lennie, mert még ekkor sem kezdettel az motoszkálni a fejemben, hogy "jó, jó, de mikor megyünk a pincébe?"

Eztán átkisértek minket a múzeumba. Ott aztán ámultam egy nagyot. Amúgy is szeretem a régi üvegeket, de itt aztán voltak csodaszépek. Olvadozott a lelkem némelyikért. Egy nagyon felkészült kísérőt kaptunk, aki szemléletesen mesélt a relikviákról. Azért most elmesélek egy-két érdekességet. Az egyik, ami megragadott, hogy a gyomorkeserű orvossággént debütált 1790-ben, amikor is II. József császár és magyar király a nem kis zabálások után gyomorpanaszokkal küzdött. Erre kapta dr. Zwacktól a császári udvar orvosától a fekete orvosságot. A több, mint negyvenféle gyógynövény nagy része az emésztésre jó hatással volt. Mivel kedvelhető íze volt, innen már csak egy lépés volt a népszerűség. Az is tetszett, hogy a vitrinben volt egy kb. egy centis üveg. Mint megtudtam ez az egyike a világon az első miniüvegeknek. Édesek voltak. Azt is megtudtam, hogy az üveg kerek mivolta a hajdani gyógyszeres üvegek mintájára kívánt emlékeztetni, ezzel is erősítve gyógyhatású tulajdonságát.

Ami leginkább meglepett, hogy 1900 körül a Zwack háznak már mintegy 200 különféle itala volt. Ez nem semmi. Még egy dolgot megemlítenék. Az olaszoknál a keserű italoknak nagy az ázsiója. Így ez az egyik legnagyobb piacuk, ahol az abszolút prémium szegmensben képviselteti magát a cég. Így történhetett, hogy nem is olyan régen csak az olasz piacra kifejleszetettek egy mentholos unicumot. Ma már nem forgalmazzák, de nagyon kíváncsi lettem volna rá. Elképesztően sok érdekes dolgot meséltek, ami még egy alkoholt nem fogyasztó embert is könnyedén leköt.

És eljött az idő a pincelátogatásra. Át is vette a csoportos Gulyás Csaba a pálinkamester. Mindig mondom, hogy a borász "belefőzi" a lelkét a borba. Hát ha ő belefőzte, akkor jöhet a főztje. Igazi vidám, kedves fickó. Egy újonnan létrehozott részbe vittek be. Álomszép szekrényekben hatalmas övegek sorakoztak, középen pedig egy nagy kerek asztal, amiben megtapogatható fűszerek tömkelege volt. Becsülettel elmondták, hogy a titok titok marad és ezek között van olyan ami nem kerül a főzetbe. Nagyon hangulatos terem volt. Itt elmesélték, hogy miként készül az Unicum. Először is egy kivonatot készítenek a fűszerekből. A pincébe lemenet pont emellett a tartály mellet haladtunk el. Volt ott illat bőven. A pincében régi hordók sorakoztak patyolat tiszta környezetben. Voltak ott picik is, de akkorák is amiket még soha nem láttam.

A pálinkamester elmesélte a készítés menetét, de ezt most nem lőném le. Tessék kérem elmenni. Azt viszont elmondom, hogy imádok hordóból kostolni. Egy adagot fel is vittem a szilvás unucumból a kóstolóterembe, hogy összehasonlítsam az üvegessel. Bőven volt különbség. A hordós nagyon intenzív volt, persze még szüretlen. A gyomorkeserűk piros szélű, a szilvásak arany szélű hordókban pihentek egyöntetűen három hónapot. Kérdésemre, hogy miért nem többet a pálinkamester azt válaszolta, hogy ennyi mindenlépp kell neki, de a több idő nem hoz plusz aromát már az italba.

Végezetül felmentünk újra az emeletre és megkezdődött a mesterkurzus. Itt sem tartok előadást, de azt el kell mesélnem, hogy a legkellemesenbb és egyben legborzasztóbb rész a kóstolás volt. Megmutatták a nyers esszenciát. Borzalom volt. Zwack úr tudhatott valamit az alkoholos italokról, hogy ezen a pontom nem hagyta abba a kísérletezést. Aztán megkostoltuk a nyers, hordóban még nem érlelt nedüt. Hát ezt sem szeretném az asztalomon látni. Perzse a kész már leszűrt ital azért bármikor jöhet. Ami nagyon ízlett mindenkinek, hogy az aszalt szilva minősége valami mennyei volt. Puha, szaftos ízletes. Boltban ilyet még nem vettem soha. Nem csoda, hogy a szilvás Unicum annyira népszerű. Ez már az az ital, amit fiatalabbaknak is ajánlható, mivel lágy mármár behízelgő az aromája, miközben benne van az eredeti gyomorkönnyítö fűszerkivonat.

Jut eszembe azt is megtudtam, hogy kizárolag szárított fűszereket használnak és semmi aromát sem. Tetszik nekem ez a szilvás változat. Semmi pancsos műanyag íz, csak a méltán híres magyar szilva aromája.
És egy utolsó sztori a végére. Amikor a Zwck ház kénytelen volt amerikába átköltözni, mert itthon nem volt maradásuk ott meg épp az alkoholtilalom lehetetlenítette el a vállalkozásukat időlegesen a megmaradt kerek üvegekből villanyizzókat gyártottak. Leleményes és túlélésre szakosodott cég :)
Ja és búcsúzóul egy Zwack Sándor által aláírt nagy üvek szilvás Unicumot kapott minden résztvevő. Megiszom az tuti, de az üveget megtartom.

Azt mondták, hogy unicummal nem lehet ételt készíteni.
Ez olaj volt a tűzre. Rögtön beindultak a gondolataim, ezt nem hagyhatom annyiban.

2 megjegyzés:

Kisildi írta...

Kisildi irigy, nagyon irigy :-O

Műkedvelő Hedonista írta...

Kisildi nem irigy, mert aranyos. Mindössze vágyakozik :)