Szeretem a csicsókát, de a színét nem. Az a bajom vele, hogy az a fura koszos színe lesz, bármit is teszek vele, de az íze tetszik. Más néven a szegények articsókájának as hívják, mivel íze hasonló az articsókáéhoz. Úgy gondoltam, hogy ez az aroma a rákkal passzolni fog egymáshoz.
A csicsókát vízben megfőztem, majd robotgéppel krémesítettem. Újhagyma fehér részét egészen apróra vágtam és olívaolajon megpirítottam. Belekevertem a csicsóka pürét, sóztam, borsoztam és annyi olívaolajat locsoltam még bele, hogy finom selymes legyen.
A garnéla farkakat elkezdtem pirítani olívaolajon, majd amikor majdnem készen lettek adtam hozzájuk fokhagymát és petrezselyem olajat. További egy percet pirítottam. Nem lett különleges recept, se hosszú és bonyodalmas. Egyesek bánatára, mások örömére a rizsázás is elmaradt.
De a végére hadd dobjak be valamit, hisz nem én lennék, ha nem pofáznék állandóan. A biztonsági vezetőnk a cégnél nemrégiben azt merészelte mondani egy hosszú együtt töltött nap után... ja, persze, nem a poénnal kezdünk. Szóval, egy kocsiban utazgattunk négyszáz egynéhány kilométert. Az idegtépő nap után egy étteremben ültünk két másik kollégával és lefetyeltük a halászlét. Én persze a szavak tömkelegét nem sajnálva, hisz van ott még ahonnan ezek jönnek, öntöttem a dumát. Ne aggódjon senki a kollégák sem kukák, de nekem kifogyhatatlan a tartalékom. Szóval épp szórakoztatom őket a hülyeségemmel, miközben a kollégám komoly arccal a többiekhez fordul és a következőt merészeli mondani: "A következő munkahelyem olyan lesz, ahol a HR-es néma." Na ez lennék én :)
Minden esetre én bírom a srácot. Szerintem ő is engem. Szóval nincs harag. Készülök csinálni egy képet az iroda falára Zoli aranyköpései címmel. Ez lesz az első. Őt ismerve lesz még bőven, de ez szívhez szóló és hízelgő nekem.
2 megjegyzés:
:DD Jó arc lehet! :))
Jó arc bizony. Csipázom a fejét :)
Megjegyzés küldése