Mézes rák karamellás dióval

Szeretem az érdekesen, idegenül ható ízeket, fűszereket, amik mára a konyhám alapját képezik, azonban van néhány étel, ami számomra is különlegességnek számít, ilyen a kacsanyelv, borjúín leves, tintahal bárányhússal töltve, hogy többet ne mondjak.
Most egy újabb érdekes, különleges ízzel találkoztam, a receptet Trollanyu által ajánlott oldalon találtam.  Az oldal neve Rasa Malaysia és a recept neve mézes diós rák, de szerintem jobban hangzik a mézes rák karamellás dióval.
Valóban jó az oldal, mert tele van az általam is kedvelt távolkeleti ételekkel. Ebben a receptben található egyetlen alapanyaggal sem vagyok rossz viszonyban, de a párosításuk számomra annyira visszataszító volt, hogy eldöntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

A bárányos tintahalas receptet pont azért említettem meg, mert a párosítás sokaknak lehet furcsa, na de ez.... sorolom: Rák, majonéz, sűrített tej, citromlé, méz, karamell, dió. Az tisztán látszik, hogy édeskés étel, bár van benne citrom is. Hát jó, eddig olyan, mint az édes savanyú rák, na de mit keres a majonéz mellett a sűrített tej? Gusztustalan! Úgy látom megdőlt a nyitott vagyok az ételek felé - magamról alkotott teóriája. Van még hova fejlődnöm.
A szerző szerint Amerikában ez az egyik legkedveltebb étel a kínai éttermekben. Ebből némileg előítéletesen azt feltételezem, hogy nem eredeti kínai étel, hanem az amerikai piac édesszájú polgárai számára egyedileg fejlesztett változat.

Amikor a szószt összekevertem és megkóstoltam komolyan elkenődött az amúgy is amorf mosolyom. Pfuj! Eredetileg 3 evőkanál majonézhez, fél evőkanál méz, fél evőkanál sűrített tej és egy kiskanál citromlé kell. Nekem így túlzottan dominált a majonéz, szóval tettem még bele mézet és sűrített tejet. De ez mindenkinek alakuljon az ízlése szerint. A recept bundázni akarta a rákokat úgy, hogy tojásfehérjébe mártja majd kukorica lisztbe. Na, nekem ilyenem nem volt itthon és amúgy sem volt kedvem vastag panírral enni a rákot, mert nem szeretem annyira, szóval maradtam a számomra kedves megoldásnál. Burgonykeményítőbe forgattam a rákokat és úgy sütöttem ki olajban. Másfajta keményítő nem annyira jó. Amikor kisültek összekevertem a szósszal. Karamellt készítettem úgy, hogy azonos mennyiségű vizet és cukrot felforraltam és a hevítését addig folytattam, amíg kellemes és sűrű karamell nem lett belőle. A lényeg, hogy hidegen már ne folyjon a karamell, mert akkor nem lesz ropogós. Ha  viszont túl sűrű, nagyon vastagon fogja belepni a diót és akkor sem lesz élvezetes a ropogtatása. Tuti tippem nincs a helyes állag eléréséhez, de érdemes egy kanalat belemártani a karamellbe, majd egy percre a mélyhűtőbe tenni. Ennyi idő alatt megdermed annyira, hogy lássuk az állagát. Jó kísérletezgetést :)

A diót serpenyőben, közepes lángon sokat mozgatva megpirítottam. Ezerszer jobb pirultan, mint nyersen. A megsült diókra annyi karamellt öntöttem, hogy vékonyan lepje be, majd igyekeztem szétszedni őket, hogy ne álljanak egy tömbbé. Ha pár összeragad sincs gond, mert vidáman szét lehet szedni, ha kihűlt kissé.

Érdemes hagyni, hogy kissé kihűljön. Azt mondtuk Sárával mindketten, hogy nagyon finom lett. Ez elég furán hangzik hiszen most, hogy írok is csak borzongok, de a végeredmény tényleg remekre sikeredett. Melegen főételnek nem szeretném, túl tömény volna, de így langyosan, előételnek bármikor. Ez a trutymák a sült dióval isteni és meggyőződésem, hogy nem kell neki a bundázás. Megdicsérem magam, hogy volt elég kíváncsiság bennem és vettem a fáradtságot hogy elkészítsem ezt a klassz receptet. Persze mindez nem jött volna létre, ha nincs Trollanyu :)

Hozzávalók:
garnéla
sűrített tej
majonéz
dió
citromlé
méz
karamell