És most jön az, hogy elégedett vagyok a főztömmel, és ez jó érzéssel tölt el. :-)
Tudom, hogy az ízvilág, amit kreálok nem találkozik mindenki ízlésével, valójában kevesek ízléséhez áll közel, de hát nem is azzal a szándékkal kezdtem el írni a főztömről, hogy mindenki szeresse. Viszont azt nagyon szeretném, ha ötleteket és kedvet adna ez a blog az ízelekkel történő kísérletezéshez.
Nem sok gátlásom van az alapanyagokkal való játszadozás terén. Ez tény. Tessék nekem elhinni, hogy amikor egy-egy perverz párosításra azt mondom, hogy mennyei, akkor az valóban az. Nem egyszer mellé nyúlok én is. Valamelyik nap pl. egy szuper pálinka felhasználásával csináltam pálinka zselés sushi édességet. Hát, nem fog bekerülni a blogba, az biztos. Sára egyszerűen azt mondta rá, hogy hányinger-keltő. Nem baj, tovább folytatom a kísérletet.
Visszakanyarodva, nem esik nehezemre hónapokig, sőt akár tovább is hajkurászni egy addig ki nem próbált alapanyagot. Ha meglátok valami újat, akkor az kell nekem. Ahogy hazaértem máris nézem a neten, hogy mi lehet. Recepteket alig-alig nézegetek hozzá, mert az izgat, hogy kísérletezek az új szerzeménnyel. Persze van, hogy rendesen utána kell néznem egy-egy alapanyag felhasználásának. Ilyen például a taró szár. Ha ezt simán belepirítottam volna valamibe, akkor lett volna nemulass. Órákig köhöghettem volna a benne levő tűkristályok miatt.
Azt is bátran bevallom, hogy a most következő étel főzés közben igen büdös volt, míg a végére finom illattal végezte. Mindezt a rákpaszta okozta. Ezt a zseniális ízesítőt évek alatt tudtam megszokni és megfelelően használni. Nehezen fogadtam el, hogy remek dolog.
Vagy két éve szemezek a fehér édesburgonyával, de batáta név is használatos. Azonban a puszta nézelődésnél nem jutatottam tovább, valahogy semmi inspiráló nem volt benne számomra. Pontosabban a mindenhol kapható sárga belsejűt már használtam, de ami most került felhasználásra nem.
Jó néhány fajtája létezik. A héjja lehet halvány lila, sötét lila, sárgás, világos drappos. Belül is változó a színe, ami lehet fehér, szürkés, sárga-narancssárga, de még lila is. Naná, hogy ízükben is különböznek. Gesztenyés, mogyorós, sütőtökös. Ami a legfontosabb, hogy simán megterem itthon. Nő, mint a bolondgomba, ezért jó kis lugast lehet készíteni belőle. Van Magyarországon komoly termelő is például Ásotthalmán. Nekem a halvány lila mogyorós jellegű jutott. Ez a hyperekben kapható sárga belsejűhöz képest igen rostos volt. Emiatt a főzés után, (ami azonos volt a krumpli főzésével) krumlinyomóval pépesítettem, ami után igen rusztikus lett. A hyperes simán krém lett volna. Finom kókusztejjel dúsítottam. Egy gyökérhez majd két decinyit kevertem. Jó sok sót vett fel. Hogy ne legyen annyira egynemű az íze vietnámi mentát aprítottam bele. Ennek nagyon lágy az íze, nem olyan intenzív, mint a nálunk is megtermő mentáké. Természetesen sokunknak nem lehet ilyene otthon. Akkor bátran lehet használni akár fodormentát, borsmentát, de akár a kerti tó mellől is szakajtható pár levél vizimenta, merthogy ilyen is kapharó itthon. Én nagyon szeretem az aromáját. Természetesen ezekből kevesebb kell, mint a vietnámiból. Mivel a színe nem volt számomra elég vonzó, hát feldobtam egy kis kurkumával.
A rákot sem bonyolítottam túl. Az édeskés körethez nagyon kellett valami ízes, sós dolog. Sárgarépát 4 centis csíkokra vágtam, felkarikáztam egy kis piros chilit, egy fokhagymát vékonyan felszeleteltem. Igen forró serpenyőbe beledobtam a répát, persze kis olajat is, majd egy perc múlva a paprikát, majd a rákokat és egy kiskanálnyi zöldborsot. Ahogy a rákok kezdtek rózsaszínesedni hozzátettem a fokhagymákat is és egy mokkáskanálnyi rákpasztát. Minden ázsiai bolt árulja. Rettentő büdös, de csodát tesz az étellel. Mire minden kész már csak a lakást kell kiszellőztetni. A facsaró szagok ellenére a kész étel illata kellemes lesz. Rákpaszta híján mehet bele halszósz, vagy világos szójaszósz is. Még egy kis pirítás, hogy minden rák bekunkorodjon és kész is.
A püré édes íze és a rák pikáns, csípős, sós íze olyan harmóniát alkotott, hogy melegség öntötte el a szívemet. Ez most telitalálat lett. Örök kritizálóm, Sára is azt mondta, hogy ez most francia gótikus volt, ami nála a legnagyobb bók. Azaz azt jelenti, hogy kifinomult ételt alkottam. (ellenben az angol gótikával. :-) )
2 megjegyzés:
Szia, amennyire tudom, a yam (ill. yams) és az édesburgonya habár megjelenésre hasonlók, két külön faj, sőt más földrészről származnak és rendszertanilag is máshova sorolhatók. Ha jól tudom, a yam Afrikában őshonos, és botanikailag a liliomokhoz kapcsolódik, az édesburgonya (avagy batáta) Amerikában őshonos, és a hajnalkákhoz tartozik.
Szia! Teljesen jogos.Ez egy totális figyelmetlenség a részemről. Akkor yam-ot, vagyis cassava-t is készítettem, de nem írtam róla. Valahogy összekevertem a címben. Számomra mégcsak kívülről sem hasonlók. A mondat másik felében már csak az édesburgonyák változatairól mesélek, de az elején ott kandikál kifele a yam szó. Köszönöm, hogy szóltál. Javítom azonnal.
Megjegyzés küldése