Bélszínes fusilli szarvasgombás ízesítéssel

Heverészett a fagyasztóban egy bélszín végecske, szerintem még a tíz dekát sem érte el, de arra épp jó lett volna, hogy egy kedvemre való vacsora legyen belőle. Ám ahelyett, hogy szépen megsütöttem volna magamnak, egy jó kis tésztás étel lett belőle. Feláldoztam a bélszínt és persze magam is a közös vacsi oltárán. :-)

Sára, aki állandóan azzal nyaggat, hogy együnk egyre kevesebb húst, most azt mondta, hogy mit akarok egy ilyen fecnivel. Megjegyzem, hogy a középkori magyar étkezési kultúra igencsak húsos volt. Egy ember napi adagja 15-30 dkg hús volt. Mindezt jó fűszeresen ették. Ennek persze meg volt az oka és nem állítom, hogy követendő, de az írások szerint így volt.

Ha valamihez értek az az, hogyan kell az ételt ügyesen dúsítani. Ejj, de rossz mondat ez! Nem arról van szó, mint a push-up melltartó esetében, amikor..., na de nem kell ezt bemutatni. Inkább azt mondanám, úgy kell alapanyagokat, összetevőket választani, hogy azok összességében harmónikus egészet alkossanak, ne hagyjon hiányérzetet, amikor kiürült a tányér és mindenki elégedetten és jóllakottan álljon fel az asztaltól.

Vizispenót több változatban

Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy a mai ebédem egy nagy adag vizispenót volt, de a valóságban ez úgy nézett ki, hogy volt vizispenót is az ebédhez.
Úgy szeretek ázsiai ételt készíteni, hogy egyszerre több féle fogás kerüljön az asztalra, mondjuk minimum három. Az ázsiai, távolkeleti népek egyszerre többféle ételt esznek, aminek legalább a harmada valamilyen zöldség féle. Persze, náluk az étkezés nem magányos dolog, egész asztaltársaságok esznek egyszerre, együtt. Így nem okoz gondot a sokféleség, hiszen mindenki mindenből eszik, nem lesz felesleg.

Paradicsomos kalmár csápok tepsis burgonyával

A kalmár csápokat minduntalan ropogósra sütve esszük, mellőzve minden fűszerezést. Szuper finom így, de az az igazság, hogy finom az máshogy is, csak ugye a sült, ropogós verzió egyszerűen eteti magát. Most megerőltettem magam és kitaláltam más módot, hogy ne ússzon olajszagban az egész konyha.

Tepsiben sült édeskömény, ahogy szeretem

Egész nap főzök, még sincs időm egy kaját összedobni. Ma estig kell leadnom a recepteket egy versenyre. Szóval, megy a kísérletezés a konyhában, közben meg lassan éhen halunk. (Csak hogy legyen egy drámai szál is az irományban.)
Kell valami, ami finom, nem túl nehéz - hisz a kísérleti kajákat is meg kell majd enni - és nem igényel sok melót. Sára imádja a sült zöldségeket és bevallom, meglehetősen ügyesen is csinálja. Pont kapóra jönne most is egy ilyen étel.
Az a helyzet, hogy bármilyen zöldségféle finom együtt sütve is, de van néhány kombináció, ami az átlagosnál jobb. Ilyen pl. a répafélék balzsamecettel, mézzel és feketecsalánnal sütve, vagy a vajtök kaprivirággal.

Pandan levélben sült csirke kétféle ízben, csípős, fűszeres tápióka-gyöngy ropogóssal

A pandan levél nagy kedvencem. Már készítettem pandanos édességet, és a rizsfőzéshez is gyakran használom, mert csodás illatot kölcsönöz a főtt rizsnek. Most elindultam a sós változat felé, rögtön két változatot is kipróbáltam. Csirkemell volt a kísérlet tárgya, egyik részét mogyoróvaj, világos szójaszósz, halszósz, pici cukor, reszelt gyömbér és szezámolaj keverékében pácoltam. A másikat kókusztej, kis kurkuma, osztrigaszósz, fokhagyma keverékében. A pácot lecsöpögtettem és szépen bebugyoláltam a levelekbe. Nem gondolom, hogy a legprofibban, de nem volt kedvem utána olvasni az origamizásnak.

Aszalt paradicsommal és szardellával töltött cipó

Ha valamitől, hát ettől az ételtől beindultam, ugyanis nagy rajongója vagyok  szardellának. Egyetlen bánatom, hogy legtöbbször csak nagyon gyenge minőséget lehet a boltokban beszerezni. Ezeknek néha még az árai is magasak, miközben semmivel sem jobbak, mint olcsóbb társaik. A Culinaris már árul Ortiz márkanévvel igazán remek minőséget és ezekből igen komoly a választék is, de háromezres ár 95 grammos kiszerelésért elég borsos. De közel ezt az árat akár 4-5 szeletért is ki lehet fizetni a különlegesebb eredetet és szardella típust is megnevező konzervekért.
Már megint Giuseppével kell példálóznom. A Granditalia-ban 2500 forintért kiváló minőségű 235 grammos konzervet vettem.

Pikáns rákok mentás fehér édesburgonya pürével

És most jön az, hogy elégedett vagyok a főztömmel, és ez jó érzéssel tölt el. :-)
Tudom, hogy az ízvilág, amit kreálok nem találkozik mindenki ízlésével, valójában kevesek ízléséhez áll közel, de hát nem is azzal a szándékkal kezdtem el írni a főztömről, hogy mindenki szeresse. Viszont azt nagyon szeretném, ha ötleteket és kedvet adna ez a blog az ízelekkel történő kísérletezéshez.
Nem sok gátlásom van az alapanyagokkal való játszadozás terén. Ez tény. Tessék nekem elhinni, hogy amikor egy-egy perverz párosításra azt mondom, hogy mennyei, akkor az valóban az. Nem egyszer mellé nyúlok én is. Valamelyik nap pl. egy szuper pálinka felhasználásával csináltam pálinka zselés sushi édességet. Hát, nem fog bekerülni a blogba, az biztos. Sára egyszerűen azt mondta rá, hogy hányinger-keltő. Nem baj, tovább folytatom a kísérletet.

Tintahal fekete fokhagymás mártásban gerslivel

Attól tartok, hogy most hosszas írásba kezdek és eredményeként lesz itt egy olyan étel, aminek az elkészítéséhez az ég adta világon senki nem fog kedvet kapni. Jaj, jaj, de sajnálom magam.
Hátha mégis!

Az a helyzet, hogy ha akarok csak egy picit rendhagyó ételt enni, egyetlen dolgot tehetek: megcsinálom magamnak. Ez itt kérem, igenis, hogy panasz. Mert játszani az ízekkel, alapanyagokkal szabad. Remek dolgok sülhetnek ki a játékból. A szabad gondolkodás jót tesz a jellemünknek. A nyitottság nem a hagyományok megtagadását jelenti, de új élményekkel gazdagít minket. Olyan ez, mint a nevetés. Felszabadít. Ha jól érezzük magunkat, akkor ellazulunk és ez jót tesz a szervezetünknek. Oldja a stresszt. Amikor valami felemelően finomat eszünk, ami új élményekkel halmoz el minket, akkor nyitottá válunk és lazán viszonyulunk a környezetünkhöz. És higgye el mindenki, ez nem (csak) ár függő!