Mángoldos ricottával töltött kagylótészta paradicsomszószban sütve

Mikor is juthatna eszébe az embernek sütőben készíteni ételt, ha nem kánikula idején, még akkor is, ha egyszerű és gyors ételről van szó.
Volt otthon egy doboz ricotta túró, aminek a szavatossága már a lejárat közelében volt, ezért illő felhasználni. Találtam otthon a tészták között egy óriás kagylótésztát, amit a ricottával gondoltam megtölteni. A tölteléket mángolddal keverve képzeltem el. A kertből szedtem jó pár levelet és apróra vágtam, majd serpenyőben olívaolajjal egy perc alatt megpároltam. Sót, borsot tettem hozzá és némi igen apró szemű kapribogyót, végül pár levél aprított bazsalikomlevelet.

A tésztákat forró vízbe dobtam és pár perc alatt félkészre főztem, mivel a tervem az volt, hogy a végső puhaságot a sütőben éri majd el. A tésztákat leszűrtem, majd mindegyikbe kanalaztam egy kis tölteléket.

Lila sonkahagymát olívaolajon megpirítottam, de nem egészen üvegere, mert azt szerettem volna, hogy evés közben, amikor ráharapok, legyen némi ellenállása. Ezt felöntöttem jó sok paradicsomszósszal. A szószt beletettem egy tepsibe és belekevertem vagy négy gerezd aprított fokhagymát. Ebbe az alapba helyeztem a csigatésztákat töltelékkel felfele, majd sajtot reszeltem rá. Betoltam a sütőbe 140 fokon alsó-felső hőre. Amikor a tészta a szószban kezdett kellően puha lenni gyorsan rápirítottam a sajtra 180 fokon hőlégkeveréssel. Tálaláskor meglocsoltuk olívaolajjal.

Nem volt túl sok munka. És finomra is sikeredett. Az vicces, hogy Kiss Kormi A 4gyerek blog szerzője pont tegnap tette fel az általa készített szinte teljesen azonos ételt. Annyi történet azért mára is dukál, hogy Sára megkérdezett evés közben, hogy azt szeretném-e, hogy a blog arról híresüljön el, hogy nagyrészt távolkeleti ételekkel pakolom tele. Nemrég megnéztem, hogy mennyi az ilyen ételek aránya, de nem éreztem vészesnek. Tény, hogy oka van annak, hogy sok távolkeleti ételt készítek. Még tavaly nyáron rávettem magam, hogy leírjam miért fontos az életemben a főzés. Kénytelen voltam, mert jó páran kérdezték miféle erős kötelék köt az ételekhez. A mai napig nem változott a motivációm, amiért markáns a távolkeleti ételek aránya a konyhámban. Az a kis szösszenet Az étel evolúciója egy gyomorember tollából címmel olvasható.

Sára azt mondta, hogy készíthetnék több olaszos jellegű ételt. Régen sokszor volt ilyen fogás és tény, hogy manapság csökkent a számuk. Naná, hogy élvezem a keleti konyhát, amikor rátaláltam a friss zöldséget, gyümölcsöt és egyéb alapanyagokat áruló boltokra. Sára szerint több egyszerű ételt kellene feltöltenem, mert annak nagyobb lenne a sikere és talán lennének, akik el is készítenek valamit az ihletésemre. Ám legyen, félreteszem a rafinériákat és a kacifántos távolkeleti fűszerezéseket és megyek dél fele. (Le merném fogadni, hogy nem kell egy hét sem és Sára máris előáll, hogy együnk kínait. :-) )

Hozzávalók:
rikottatúró
kagylótészta
mángold
bazsalikom
fokhagyma
kapribogyó
lila sonkahagyma
paradicsomszósz