Vannak pillanatok nálunk, amikor a józan ész diktál egy kicsit. Mostanában kivételesen szaporodott ezeknek a száma. Ilyenkor félretesszük a sok fűszert, húst, és készítünk valami salátát. Ezekről soha nem írok. Azt gondolom senkit nem érdekel. Néha egészen jól sikerülnek, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ami hidegen készül, abban semmi extra sincs, csak szeletelgetés és összekeverés. Tudom, hogy ez tévedés, hiszen nem mindegy mit mivel keverünk össze, és persze az arányok is számítanak.
Most teszek egy próbát és megmutatom az egyik vacsoránkat. Egészen friss és apró céklát egy speciális reszelőn, ami juliennre, azaz gyufaszálnyi csíkokra képes aprítani a zöldséget lereszeltem pár gumót. majonézt, tejfölt, joghurtot összekevertem. Sóval, borssal és pár cseppnyi mogyoróolajjal ízesítettem, mert az szerintem nagyon jól illik az ilyen földes ízű alapanyagokhoz. Diót frissen serpenyőben megpirítottam, picit hagytam hűlni, majd megszórtam vele a salátát. Nehezemre esik bevallani, de finom lett.
friss cékla
majonéz
tejföl
joghurt
mogyoróolaj
dió
2 megjegyzés:
Pont a napokban derült ki, hogy a lányaim imádják a céklát! Mindig okoznak valami meglepetést, hogy éppen mi való a fogukra és mi nem... :-D Kipróbálós! :)
Nem tudom hány évesek a lányaid, de fiatalon nehéz elképzelni, hogy valaki szereti a földes ízeket. Szerencséd van.
Megjegyzés küldése