2012. december 23., vasárnap
Sonkás croissant szendvics a karácsonyi főzögetés előtt
2012. december 19., szerda
Paradicsomleves bottargával és bazsalikommal
Azt gondolom, hogy amennyire semmi cécó nem kellett a vacsora elkészítéséhez, annyira semmi fölös dumát nem kell hozzátennem. Az egyetlen dolog, amiről kell pár szót ejtenem az a bottarga. Ez egy a sok megnevezés közül. Mivel sok angol nyelvű, de csak egy magyar leírás található ezt be is csatolom:bottarga Szerencsére bővelkedünk a nyáron eltett különféle paradicsomszószokban. Elővettem egy szép pirosat és lábosban felmelegítettem. Tényleg csak az íze kedvéért, de daráltam bele egy kis borsot. Felaprítottam pár levél bazsalikomot és a tányér egyik szélére tettem, a másik szélére meg bottargát reszeltem, persze szeletelni is lehet, ha valaki úgy szereti. Evéskor mindenki ízlése szerint tehet a levesbe a fűszerekből. A bottarga intenzív és sós, ezért a levest sózni nem kell. Hihetetlenül gyorsan kész és egyszerű fogás, pláne azokhoz képest, amiket néha kreálok. Viszont roppant összetett és kifinomult ízeket produkálnak az összetevők. Egyszerű, mégis fenséges ízek.
2012. december 18., kedd
Narancsos kacsa vöröslencsével
Pont ilyen az, amikor az ember elront valamit, hogy a másiknak kedvébe járjon. Ez esetben én lennék az ember, aki elrontott, és Sára az, akinek a kedvében jártam. Az elrontás pedig egy gyönyörűen elkészített sous vid kacsára vonatkozott.
Nagyon kedvelem a kacsát, Sára is, de ő semmiképp sem úgy, ahogyan én. Az egészben sült, ropogós kacsát imádom, eddig mindkettőnk ízlése megegyezik, de ha mellrész van itthon, akkor azt szeretem, ha rozéra sül, és hát itt a különbség. Ilyenkor a bőre már lehet jó ropogós, de belül isteni szaftos.
2012. december 16., vasárnap
Lime chutney-s libaszárny feketegyökérrel
Ki tudja miért Európában a királyi falatokban nincsen csont. Minden, ami csontos, az pórias, olcsó, közönséges. Akkor sem tágítunk nézetünk mellől, ha tudjuk, hogy a finomabb falatokat szalasztjuk el e miatt. Ilyen, ünnepi asztalon persona non grata a libaszárnya is.
Spenótos bundáskenyér ropogós garnélával
Ilyen a jó szomszédság. Ádám szomszéd, aki rendre hozni szokott a főztjéből kóstolót, most is jó volt hozzám. Fent voltam nála kicsit dumálni, amikor nekilátott bundáskenyeret sütni. Roppant lelkesen konstatáltam, hogy milyen jó ötlet egy hideg este ilyet enni forró kakaóval, vagy teával. Ez mindig jó érzésű emlékeket hív elő belőlem.
Itthon sohasem csinálok ilyet, leginkább az olajszag miatt, de macerásnak is érzem az elkészítését. Belátom ez elég furcsán hangzik pont az én számból, mégis ez a helyzet. A potya bundáskenyér viszont nagyon finom.
Itthon sohasem csinálok ilyet, leginkább az olajszag miatt, de macerásnak is érzem az elkészítését. Belátom ez elég furcsán hangzik pont az én számból, mégis ez a helyzet. A potya bundáskenyér viszont nagyon finom.
2012. december 15., szombat
Prime oldalas feles zöldborsó salátával
Van, hogy az ember valamit túlzásnak tart, ám egyszer-egyszer túlozni szabad és nevezhetjük némelyik túlzást sznobizmusnak is. Minden vádat tolerálok, de tudni kell a következő ételt a megfelelő helyen kezelni.
A HOVENTA kiállításon volt szerencsém először olyan összehasonlításban tapasztalatot szerezni, ami megerősített engem abban, hogy nem minden drága, ami annak látszik. Károly Józsi A Budagyöngyében található picike hentesbolt tulaja hozta a húsokat, amiket neves szakácsok bontottak és készítettek el többféleképpen. Azt szerették volna demonstrálni, hogy milyen sok olyan része van a marhának, ami soha nem kerül felhasználásra. Tény, hogy soha nem vágytam a herére, de amit ott készítettek az fenomenális volt. Bikahere céklazselével és algasalátával. Ha nem tudom mit eszek, akkor megadom a tíz pontot. Így is.
A HOVENTA kiállításon volt szerencsém először olyan összehasonlításban tapasztalatot szerezni, ami megerősített engem abban, hogy nem minden drága, ami annak látszik. Károly Józsi A Budagyöngyében található picike hentesbolt tulaja hozta a húsokat, amiket neves szakácsok bontottak és készítettek el többféleképpen. Azt szerették volna demonstrálni, hogy milyen sok olyan része van a marhának, ami soha nem kerül felhasználásra. Tény, hogy soha nem vágytam a herére, de amit ott készítettek az fenomenális volt. Bikahere céklazselével és algasalátával. Ha nem tudom mit eszek, akkor megadom a tíz pontot. Így is.
2012. december 14., péntek
Édesköményes burgonyával töltött canelloni
Támadt egy ötletem. Ki nem állhatom, hogy a canelloni soha nem marad sütés után olyan szép szabályos kerek, mint szárazon. Majd én megoldom, gondoltam. Fogtam pár apróbb szem krumplit és néhány milliméteres kockákra vágtam. Serpenyőben olívaolajon megpirítottam, épp csak annyira, hogy hogy egy kis kérge legyen. Azért, hogy finom aromát kapjon dobtam hozzá egész szemes édeskömény magokat. Amikor ezzel végeztem beletettem egy tálba.
2012. december 13., csütörtök
Mini tepsis burgonya
Van két kicsi porcelán sütőformám, amik kiválóan alkalmasak egy-egy adag különálló étel elkészítéséhez és tálalásához. Jópofa dolog ebből enni.
Most praktikus oka is volt, hogy ezt választottam. A pastirma ízű bárányoldalas egy olyan étel, amit kizárt, hogy Sára hajlandó lennem megenni. Ha nem akarom a nyafogását hallgatni kénytelen vagyok valami olyat adni neki, ami elégedettséggel tölti el, de nekem sem okoz sok gondot a konyhában.
A zöldség bármilyen formája tuti befutó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







