Van két kicsi porcelán sütőformám, amik kiválóan alkalmasak egy-egy adag különálló étel elkészítéséhez és tálalásához. Jópofa dolog ebből enni.
Most praktikus oka is volt, hogy ezt választottam. A pastirma ízű bárányoldala
s egy olyan étel, amit kizárt, hogy Sára hajlandó lennem megenni. Ha nem akarom a nyafogását hallgatni kénytelen vagyok valami olyat adni neki, ami elégedettséggel tölti el, de nekem sem okoz sok gondot a konyhában.
A zöldség bármilyen formája tuti befutó.
A kis egyszemélyes porcelán tálkába szépen elrendeztem a vékonyra szeletelt krumpli karikákat. Az a lényeg, hogy apró szeműeket válasszak, hiszen ezek fognak jól mutatni. Körkörösen, halpikkelyhez hasonlító stílusban érdemes elhelyezni. Gyakorlatilag ez az egyetlen olyan eleme a dolognak, ami némi türelmet igényel. Megéri a bíbelődés, mert igen látványos lesz a végeredmény. Az étel élményét azt gondolom, hogy felerészben a látvány adja. Egy krumpli esetében - valljuk be - nagy csodákra nem kell számítani, hát még jobb ha a látvány is eteti magát.
Egy-egy sort óvatosan meg kell szórni sóval, borssal, de nem túl sokkal. Ha valaki akar sajtot is reszelhet bele. A legfelső sort is befejezve felöntöttem főzőtejszínnel. Ez sütés közben szépen a szeletek közé ivódik és szuper selymessé teszi az ételt. A sütést 160 fokon végeztem és időnként egy villával ellenőriztem, hogy a krumpli megpuhult-e.
Nem szabad semmi esetre sem szétfőzni, mert ha kissé még feszes, akkor sokkal élvezetesebb enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése