Ki tudja miért Európában a királyi falatokban nincsen csont. Minden, ami csontos, az pórias, olcsó, közönséges. Akkor sem tágítunk nézetünk mellől, ha tudjuk, hogy a finomabb falatokat szalasztjuk el e miatt. Ilyen, ünnepi asztalon persona non grata a libaszárnya is.
Persze, hogy nincs sok hús rajta, de kit érdekel, amikor annyi van, amennyitől jól lakunk. A távolkeleti konyha döbbentett rá, hogy mekkorát tévedtem. Arrafelé pont ezek a húsdarabok a kelendőbbek. Szóval fogtam egy kiló libaszárnyat és sózva, borsozva néhány fokhagyma társaságában és egy nagykanálnyi libazsírral nyakonöntve betettem a sütőbe 200 fokra. 35 perc után levettem 160-ra, hadd sülögessen.
Soha nem voltam hajlandó feketegyökeret venni, mert mindig sarasan árulják és ez nem tetszik nekem, Viszont most ajándékba kaptam egy kilónyit, így nem kerülhettem el a találkozást. Vízben megfőztem szőröstül-bőröstül. Amikor megfőtt lefejtettem a héját. Kézimixerrel lepépesítettem és meglepődve tapasztaltam kóstolás után, hogy rettentő ízes, édes és fűszeres. Se sót, se borsot nem igényelt. Talán feleslegesen, talán nem, de tejszínt tettem bele. Nekem tetszett így, de Sára szerint ez már sok volt.
Amikor a hús szépen leomlott a csontról levettem a fóliát és újra felemeltem 200 fokra a sütőt, hogy megpiruljon a bőre is. Befejezés előtt bekentem egy ragacsos páccal. Sajnos nem én csináltam az alapanyagot, de talán ez megbocsátható. Lime chutney-t vettem alapul, amibe darált chily-t és mézet kevertem. Ezzel már csak pár percig sütöttem, hogy jól ráragadjon és kifényesedjen. Tálalásnál úgy döntöttem, hogy a feketegyökér pürének jót fog tenni egy pár szem gránátalma. Igazam is lett.
Ami azt illeti, ez nem egy karácsony előtti fogyókúrás étel és meg is bántuk, hogy bezabáltunk, de azért igen jólesett. Most szenvedünk.
libaszárny
libazsír
fokhagyma
feketegyökér
tejszín
lime chutney
chily
méz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése