Támadt egy ötletem. Ki nem állhatom, hogy a canelloni soha nem marad sütés után olyan szép szabályos kerek, mint szárazon. Majd én megoldom, gondoltam. Fogtam pár apróbb szem krumplit és néhány milliméteres kockákra vágtam. Serpenyőben olívaolajon megpirítottam, épp csak annyira, hogy hogy egy kis kérge legyen. Azért, hogy finom aromát kapjon dobtam hozzá egész szemes édeskömény magokat. Amikor ezzel végeztem beletettem egy tálba.
Sóztam, borsoztam és tejföllel összekevertem. Extraként kevéske parmezán is került bele, de tényleg nem sok, nehogy uralkodjon az íze, csupán annyi, hogy elmondhassam, van benne parmezán. :-) Mindezt beletöltöttem a canellonikba, majd 160 fokos sütőbe tettem. Sűrűn nézegettem és kb. húsz perc alatt szépen megpirult a tészta. A titkos tervem az volt, hogy a tésztahengerben klasszul megfő a krumpli, mint egy kuktában. Így is lett. Szuper töltelékké vált krumpli a canelloni belsejében.
Egy dologban azonban tévedtem. Azt gondoltam, hogy a ropogós tészta vicces lesz, de nem így történt. Nekem tetszett az állaga mert rágni kellett, de Sárának jobban tetszett volna, ha puhább a végeredmény. Volt igazság abban, amit mondott.
Nem nagyon tetszett a kritikája, de - türelem rózsát terem alapon - lehiggadtam és a megoldásra koncentráltam. Ropog, de száraz. Ha azt akarom, hogy ropogós, de ne száraz legyen, akkor nedvesség kell neki, viszont akkor nem fog ropogni. És ekkor jött a megoldás. Hiszen belül minden nedves, mindössze idő kérdése, hogy lepuhítja a tésztát. Mire kihűlt, a tészta is élvezhetővé vált. Hideg finomság lett belőle. Tök jó. Véletlenül egy új fogás született.
Ha mégis melegen szeretném, akkor csak sajtot kell reszelni rá és a sütőben ráolvasztani. Juhéjj!!!
Canelloni
burgonya
édeskömény mag
parmezán
tejföl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése