Citromos tagliolina garnélával, cukkinivel és vajmártással

Kaptam egy citromlével készített tésztát, amit gyorsan le is kellett tesztelnem. A tésztáról annyit, hogy Olaszországban készíti egy kis tészta üzem, ami kizárólag ezt az egy féle tésztát gyártja. A családi vállalkozás eredendően kövekkel foglalkozik, de egy régi családi recept feleleveítése kapcsán kezdék el készíteni ezt a tésztát. Egy selymes, lágy ételt terveztem.

Calamari fokhagymaszárral

Tudom én, hogy unalmas ismételgetés, de ami tény, az tény. Nem vagyok egy nagy zöldség fogyasztó. Ennek egyik oka, hogy nem hoz lázba a "zöldség-gyártás" eredményeként létrejövő ízetlen, unalmas ráadásként zéró tápértékű valami. Szerencsére mostanság már könnyebben hozzá lehet jutni a háztáji finomságokhoz. Meg nem sértve a bio rajongókat, sajnos a magyar bio termelők nagy része sem feltétlenül termel jóízű zöldségeket. Nekem pedig nem elég, ha mindössze vegyszermentes. No meg unom is már azt a kevés féle zöldséget, ami minden boltot ellep, miközben hosszan sorolható az itthon is termeszthető, netán útszélen is fellelhető növények listája.

Kapros paradicsomos sertés szeletek

Világ életemben utáltam a kaprot. Most sincs ez máshogy, bár tény, hogy legutóbb, amikor egyszülött fiammal a város aszfaltját koptattuk, kitalálta, hogy együnk valami édességet. Ekkor remek ízléssel rámutatott az egyik híres amerikai kávézó lánc kirakatára, hogy itt a remek hely és alkalom. Be is libbentünk, Én a mosdóba, Ő meg maradt az ajtóban. Egy tapodtat sem mozdulhatott, ha nem akarta apucika eszement haragját a saját nyakába zúdítani. Ezt a gyermeki engedelmességet meghálálván pár méterrel arrébb bevittem a megfelelő helyre. Ez pedig a Borkonyha. Ha valahol akkor itt egyen a büdös kölke! Kellemes fogadtatás mellett leültünk a tuti holtidőben.

Kókuszos sütőtök leves rostélyos csíkokkal és fokhagyma chipsszel

Szó, mi szó télen nem könnyű változatosan zöldségfélét enni, ha legalább hellyel-közzel tartani akarom magam a szezonális dolgokhoz. Már pedig úgy néz ki, hogy tartani akarom. Lassan egy éve szinte kizárólag vegyszermentes, kistermelői forrásból származó zöldségeket használunk (kivéve az extra beszerzéseimet, amiket itthon nem termelnek). Ennek egyik következménye, hogy abból igyekszünk ételt készíteni, ami elérhető ilyenkor, másrészt meg ismerve a jó minőségű zöldségek ízét,   a télen kapható ízetlen paradicsomok és társaik nem hoznak lázba. Szóval, marad a répa, cékla, sütőtök és egyéb eltartható gumósok.

Sertésszűz csíkok keserű babbal

A cím riasztó lehet, de a végeredmény tekintetében szerényebben fogalmaznék. Ha még azt is hozzáteszem, hogy eredetileg "büdös babot" akartam írni, méginkább így van ez. Hogy a bab büdös az tény, de azért nem annyira vészes.

Én nagyobb, érettebb babot vettem, de lehet kapni kisebb, zsengébb növényt is, na az tényleg büdös. A bab egészen pontosan a pompás fejesakác termése, ami két változattal rendelkezik a boltokban. Az egyik intenzíven csavarodik és szép nagy kerekded magjai vannak. Ez érett állapotában van. Ilyenkor a magokat egy narancsos színű massza veszi körül, ami nagyon édes. A másik kisebb és gyakorlatilag lapos. Ő a fiatal és intenzívebb szagú. 

Malacpofa korianderes szójacsírával

A nemrégiben vágott disznó egyik legfinomabb részét értelemszerűen lefoglaltam magamnak dolgos munkavégzésem jussaként. Szerencsére Sára mamája zokszó nélkül lemondott róla. (Ő nevelte az állatot) Egy ilyen omlós és szaftos húsrész remek csemege. Elővettem az egyik kedvenc vaslábasomat, mert azt terveztem, hogy a sütőben készítem el. A pofahúsról lefejtettem a felesleges hártyákat, majd forró serpenyőben körbepirítottam mindet.

Sziklahalak thai bazsalikomos chili szószban, udon tésztával

Amikor érkezett a dolgozómba egy nagy adag bouillabaisse leveshez való sziklahal, akkor bizony kicsemegéztem belőle pár tetszetős darabot. Az egyik egy csillagvizsgáló hal volt. Szegénykém csak felfele lát, mivel ott van a szeme a feje tetején. És a szája is felfele van, szóval a fenéken tölti ideje nagy részét. Van a fején két kis pöcök, amivel áramot tud juttatni a másik halba, ha éppen úgy tartja úri kedve. Ezek a nem éppen szép halak amúgy rettentő mélységben élnek, de sok fajtájuk egyike a sekélyebb vizekben tanyázik, ezért juthattam hozzá. A másik hal a kígyóhal. Ez nem egy veszélytelen darab. Láttam a neten pár fotót a tetteiről. Nem ajánlom senkinek a nézegetését. A feje tetején van egy korona szerűen elhelyezkedő három tüskés variáció, amiben méreg van. Állítólag a franciáknál addig tilos a piacra kivinni, míg ezeket le nem vágják. Jelen esetben ez az olaszoktól érkezett teljes harci díszben. Gondolom ott nem érvényes ez a szabály. 

A harmadik egy skorpióhal volt. Ez sem egy veszélytelen fajta a mérges tüskéje miatt, de legalább szép színes az előző kettőhöz képest.

Kutya gyümölcs vs. kutyagumi

A mai vacsora egy frissen beszerzett alapanyag felhasználásával készült.  Kezdődjön  ott a történet, hogy konyhai ténykedésemből elszólított valami  egy kis időre, ezért ott hagytam a tűzhelyen tovább főni az alapanyagot. Visszaérkezvén elöntött a düh, mivel hasmenéses kutyakaki szag fogadott. Ez a három velejéig romlott kiskutya ennyire ellenem van és a kilátásban lévő fenyítés sem elég riasztó ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek. Szídom őket káromkodva, hogy a holló vájja ki a szemüket, a devla vigye a pokolba. Neeeem, ennél sokal vulgárisabb voltam. Azonban bárhol is néztem, sehol nem találom a sz..rt. Már térdelek a földön és a konyhapult alatti részeket vizslatom, az ölés igéretével. De sehol a kakkantyú. Mire a tömérdek agymunkám, és katonai felderítői tapasztalatom végre gyümölcsöt termett. Bakker ez a szag lent nem annyira intenzív. Ja, hiszen a tűzhelynél volt az epicentrum. Kutyaszar gyümölcs!!! Mit vettél már megint Petyám?