Translate

2013. november 1., péntek

Egybesült zöldségek rizikével


Hasztalan volna tagadni, hogy hedonizmusom, mértéktelenségem kiterjed az alapanyagokra sőt mindenre, ami egy konyhában előfordulhat, legyen az egy serpenyő, kiöntő forma, bármi. Aztán persze rejtegetem és szépen darabonként kerülnek elő, mert Sára rögtön a fejemre olvassa, hogy több serpenyőm van, mint neki cipője. Beláthatom, hogy ez mégsem járja. Belátom. (19) Aúúú!!!
Van némi igazsága, de a jó hír, hogy fejlődök. Igyekszem úgy vásárolni, hogy elfogyjon és ne a szemétben végezze. Ha összeszámolom - vagy inkább Sára összeszámolja nekem - hogy milyen érték végzi felhasználatlanul, csak mert a boltba tévedve elhagy a józan eszem és úgy érzem, hogy mindenre, ami a kosaramba kerül, igen nagy szükségem van. Minthogy ez tény, nem is hadakozom.
Na, de most! Mit ad Isten, Sáránk bevásárolt egy halom paradicsomot meg paprikát már vagy három hete. Na, ezek mostanra megráncosodtak, összeszottyadtak, kezdenek barnulni. Nem kérdéses, hogy eljött az idő a visszavágásra. Vagy mégsem?
A sok összefonnyadt paprikában és paradicsomban koncentrálódtak az ízek miközben jócskán veszített a nedvességéből. Épp ideálissá vált arra, hogy megsüssem anélkül, hogy a levében úszna. Összehanlíthatatlanul finomabbak lesznek az "öreg" zöldségek sütve, mint a fiatal, vízzel teliek.

Ismét beköszöntött a rizike szezon, rengeteget szedtünk az erdőben, ezért úgy döntöttem, hogy ebből a gombából is használok a sütéshez. Ennek a gombafélének hasonlít az  állaga a húshoz, ha elvágom olyan, mintha vérezne. Pirosas levet enged. Egyébként gyönyörű és semmi másban nem hasonítható húshoz, bár kemény és testes elkészítés után is.

Szóval, mindent összevágtam meglocsoltam olajjal, sóztam, borsoztam, jól összekevertem és betoltam a sütőbe. 220 fokra melegítettem elő és kb. 40 percig sütöttem.
A paradicsom és a paprikák annyira zamatosak lettek megsülve, hogy kár is lett volna bármilyen további fűszerezés. Némi petrezselymet szórtam rá a színe miatt.
Sára frissen sült, vékony baguette-jével tunkoltuk a sült, olajos szaftot a fincsi zöldségekhez. Nyitottam hozzá egy könnyű vörösbort is, és az én adagomra egy kis parmezánt is szórtam.

A maradékot üvegbe tettem, jó lesz egyik este vacsorára.




Nincsenek megjegyzések: