Fokhagymaszár sertés szűzzel

Ez pont egy olyan kínai étel, amit nagyon szeretek. Sőt!!! Amikor még működött Wang étterme a szecsuáni, akkor megismerkedtem egy magyarul tökéletesen beszélő fiatal kínai sráccal, akit Bebe-nek hívtak. Bár a kínaiak nem nagyon vegyülnek velünk, a fiatalok aránylag nyitottak. Látta, hogy egy kis Smart-tal érkeztünk az étteremhez és lecsapott rám hátha tudom, hogy a defekt esetére való szettet hol lehet olcsóbban megkapni. Smart csak a nagy hitű embereknek való, ugyanis nincs benne hely pótkeréknek. Ha messze vidéken kapsz defektet, netán külföldön, akkor annyi neked. Ez a szett is csak kicsi hiba esetén alkalmazható.

Laska gomba húsos raguval

Utálatos, fárasztó nap. Mindenki menjen a ....-ba hangulat. Hisztis vagyok. A férfi hiszti abban különbözik a nőitől, hogy nem nevezzük hisztinek, de tudjuk, hogy az, viszont kimondani férfiatlan volna. Hosszasan tudnék mesélni és mindvégig duzzognék, de ez most kimarad. Ilyen nap után pont ahhoz van kedvem, hogy órákig főzőcskézzek. Hát, nem. Ráadásul egy eszméletlen rossz pizzát kellett ennem (mit ennem? végig szenvednem) kora délután, mert xy azt mondta, hogy csülkös pizzát akar. Ezért nem egyezett bele, hogy valami normális helyről rendeljünk, hanem egy ótvar kiszállítós cégől hozatott, ráadásul nem is volt csülkös csak valami sonkás. A tésztán a szósz tejföllel elkevert Erős Pista volt, amire mindenféle tré felvágott került és sajt. Remek!!! Többször lelkendezett, hogy mennyire finom. Igyekszem minden esetben elfogadni mások ízlését, de, ami rossz, az rossz. Ez meg egyenesen szar volt, mindannyian ezt mondtuk.

Mézes rák karamellás dióval

Szeretem az érdekesen, idegenül ható ízeket, fűszereket, amik mára a konyhám alapját képezik, azonban van néhány étel, ami számomra is különlegességnek számít, ilyen a kacsanyelv, borjúín leves, tintahal bárányhússal töltve, hogy többet ne mondjak.
Most egy újabb érdekes, különleges ízzel találkoztam, a receptet Trollanyu által ajánlott oldalon találtam.  Az oldal neve Rasa Malaysia és a recept neve mézes diós rák, de szerintem jobban hangzik a mézes rák karamellás dióval.
Valóban jó az oldal, mert tele van az általam is kedvelt távolkeleti ételekkel. Ebben a receptben található egyetlen alapanyaggal sem vagyok rossz viszonyban, de a párosításuk számomra annyira visszataszító volt, hogy eldöntöttem egy életem egy halálom, kipróbálom.

Darált húsos, sajtos tortilla paprika szósszal

Azon tűnődöm, hogy miért készítünk kevésszer mexikói ételt, amikor pedig szeretjük. Pontosítok, a rengeteg féle és sokszínűen használt paprikáik miatt kedveljük a mexikói konyhát. Több, mint 300 féle chilit használnak, aminek persze töredékét sem ismerem, de ha rálelek egy újabb fajtára, abból muszály rögtön beszereznem. :-)
A paprika az egyik oka annak, hogy chilis babot is leginkább csak akkor eszek, ha magam készítem. Kevés helyen veszik a fáradtságot, hogy a mexikóiak által kedvelt fajtákból tegyenek bele, illetve több féle paprikát használjanak. Pedig zongorázni lehet a különbséget ... már ami a végeredmény ízét illeti.

Marhasült sült tökkel

Nappali sötétség, bőr alá kúszó, nyirkos hideg. Ez a mai nap egyenlege. Plédbe burkolózva is fázva kuporgok a kanapén és püfölöm a számítógépet. Egyébként hiperaktív Jümi kutya is csak a párnán bóbiskolva emelgeti olykor-olykor a szemhéját, őt sem hozza lázba ez az idő.
Így megy ez órák óta. Na, de legyen ebből elég!

A sülő tök és hús édes, zamatos, buja illata kell ide, hogy a szunyókálós hangulatú nihilt félresöpörjük. Erre már Jümi is felkapja a fejét. :-) Hű segédem, vagy inkább követőm a konyhában.

Gnocchi házi pestoval és szárított koktélparadicsommal

Úgy terveztem, hogy tökfőzelék lesz vacsorára az egészség és fogyás jegyében, azonban vásárlás közben megláttam egy szép doboz, friss gnocchi-t. Mondanom sem kell, hogy a tökfőzelék képe azonnal szertefoszlott a szemeim elől és már láttam is magam előtt a finom, főtt gombócokat szárított paradicsommal és frissen készült pesto-val.

Bélszín főzőbanánnal és hosszúborsos húskivonattal

Ismételten köszönetet szeretnék mondani annak a blogger társamnak, akinek már köszönhetem azt a rengeteg húst, amiből az olyan ételek születhettek, mint a mostani is. Tiszteletben tartom, hogy inkognitóban szeretne maradni, ezért nem nevezem meg. Köszönöm!!!
Mivel a fiam jött át hozzánk hétvégére és tudom, hogy most ismerkedik a bélszínnel, és tudom, hogy kezdődő barátságuk gyümölcsöző, hát megleptem vele. Ami viszont meglepő, hogy Sára is simán benne volt a bélszínben. Azt is mondta, hogy nem kell teljesen átsütnöm, hanem lehet az övé is szaftos. Azt azért megsúgom, hogy véresnek nevezte most is a szép rózsaszín szaftos húst és rögtön átsütötte, amint meglátta a tányérjában. Sebaj. Ahogy régen jó sok dolog nem ízlett neki, mára igencsak megszerette, úgy ez az étel is elindult a befogadás útján.

Egy egyszerű finomság és pár kósza gondolat a habzsolásról

Néha arra is képes vagyok, hogy a lehető legegyszerűbb ételt készítsem el.
Huhh, ez talán így nagyképűen hangzik, szinte látom magam előtt, hogy Sára követeli, hogy írjam át. Talán így: kár volna tagadni, hogy rajongok az összetett ízekért, még az sem baj, ha az már inkább bizarr, mint finom. Mégis vannak napok, amikor a leges-legegyszerűbb íz élménye kerít hatalmába.

Visszatérve az összetett ízekhez: a legizgalmasabbnak azt tartom, amikor külön készítem el az összetevők nagy részét és csak a végén keverem ezeket össze. Ilyenkor a szájban, rágás közben elegyednek az ízek. Feltéve, ha rágnék. Én arra hivatkozom, hogy hedonista módon élvezem az evést.