Pita, ahogy szeretem

Szeretem a pitát és senki nem szólhat meg azért,  mert össze-vissza kenem a pofácskámat vele. Érezhető némi sértődöttség a szavaimból? Nem alaptalan. Valahogy az a tapasztalatom, hogy a nők azt hiszik, hogy a férfi egy gyerek, akit folyamatosan nevelni kell. Vigyázz a terítőre, töröld meg a szád, az arcodon is maradt... Azt a cseppnyi élvezetet is megtagadnák, amikor az ember csak úgy, mindenféle kötöttség nélkül beleharap egy nagy szendvicsbe, hamburgerbe, jelen esetbe pitába, nem törődve a minden lehetséges résen kifolyó mártásra, csúszkáló paradicsomokra, hanem egyszerűen csak élvezi az evést. Vagy legalábbis élvezné. Édes kis mocskosság, ezt így kell felfogni.

Azonkívül, az ilyen csupa finomságokkal megrakott, szaftos és ingatag ételeknek megvan a maga törvényszerűsége. A legfőbbiket - mocskosan evés - az előbb említettem, de itt vannak a további, nem kevésbé fontos szempontok is: a szószok természetüknél fogva csorognak. Csak nem bélelhetem ki az alját, hogy átáztassa a tésztát és egy szivacsszerűen tocsakos pitába harapjak?! Ezért aztán közzé kell tenni, ami magában hordozza, hogy nyomás hatására kifolyik. Nyomás nélkül meg nem lehet harapni, ugyebár. Pitát késsel?! Na, ne már!
A pitát, bucit, vagy bármit tele kell tömni. Ahogy félig berúgni pénzkidobás, úgy félig tömött pitát majszolni, a ruha fölösleges leevése. Mindazonáltal ha nem tömöm degeszre, az sem segít, mert akkor is széles és körbeéri a fejet, vagyis a fejemet. Jó lenne egy gyerek méretű pita, amit pár falat alatt eltüntetek, de abból meg annyit kéne csinálni, hogy belefáradnék.
Ezért aztán nagy pita, sok töltelék, kézzel-lábbal evés, minden lepecsételése = végtelen elégedettség. Ne  tessék ezért megszólni a férfi embert!

Megjegyzem, szeretem a görögös gyros-t is, de azért inkább elvándorolok Békásmegyerre a Gyradiko büfébe, mert annál jobbat én sem tudnék készíteni, sőt még olyat sem, mert abban benne van a görög szív és lélek. Szó szerint mindenki görög gyökerekkel rendelkezik, aki ott dolgozik. Nincs se csípős szósz, se csirke gyros, mert a görögök ilyeneket nem esznek.

Én viszont csípőset akartam, ezért az arab változat felé kacsingattam és shaorma-nak neveztem. Volt otthon egy kis darab bélszín lefagyasztva, amit fel is vágtam szép kis apró darabokra és jól összedolgoztam római köménnyel, mentával és szegfűborssal, és persze sóval. Összevágtam mindenféle nekem tetsző zöldséget, mint paprika, paradicsom, retek, uborka, lilahagyma és avokádó. Egy kis friss mentát apróra vágtam és sóval, olívaolajjal belekevertem joghurtba. A húst kevés olívaolajon gyorsan megpirítottam.

A pitát ki-ki ízlése szerint megtöltötte a hússal és zöldségekkel és meglocsolta a szósszal. A ráadás és a kedvencem az a paprika volt, amit az arabok előszeretettel fogyasztanak. Ez egy durvára őrölt pirospaprika, amit szerintem kissé meg is pirítottak. Ettől sötétebb a színe és aromás is. Csak picit csíp, ezért nem veszi el az étel eredeti ízét.
Kell ennél finomabb...

Hozzávalók:
bélszín
menta
rómaik kömény
szegfűbors
friss zöldségek tetszés szerint
olívaolaj