Translate

2012. november 19., hétfő

Bárányborda gyros


Pár nap alatt kétszer is lehetőségem volt főzni a "nagykonyhában" a szakácsoknak. Hát, ez tetszett nekem! Mégis csak kihívás, amibe persze bele is törhet a bicskám, de ennél sokkal inkább izgatott, hogy poztitív visszajelzést kaphatok olyanoktól, akiktől csak tanulhatok.  Sőt, talán le is nyűgözhetem őket.
Vass Ildi, a konyhafőnök azt a feledatot adta nekem, hogy két zacskónyi felszeletelt báránygerincről fejtsem le a legszebb részeket. Én persze rögtön nekiálltam mindent leszedni a csontokról. Rögtön rám is szólt, hogy csak a legszebb részek kellenek. Persze én tovább folytattam, mert már meg is volt a fejemben, hogy mi lesz a többi rész sorsa. Az arab haverom pont a faggyús részeket szereti a legjobban és arra gondoltam, hogy majd fasírtot csinálunk belőle. Rám hagyta.


Norbi, az egyik szakács magmutatta, hogy a csontról mennyire tökéletesen le lehet szedni minden húst kés nélkül. Na, ez tényleg érdekelt. Fogott egy vékony madzagot, kötött egy sima csúszó csomót, a húst a csont legvégénél bemetszette, A madzagot rátette és meghúzta szorosra. Eztán egyszerűen a csont végét megragadta és a másik kezével végighúzta a madzagot. A csonton egyetlen darab hús sem maradt. Na ilyen trükkök tömkelegét osztották meg velem a szakácsok.

Ildi közben a rostlapon gombát sütögetett, én meg minduntalan odasomfordáltam hozzá és idétlenül vigyorogva próbáltam rávenni, hogy süssön nekem újabb és újabb bárányszeletet. Naná, hogy nem tudott ellenállni. :-) Amint kész lett letette az asztalomra, én meg visszaszaladtam hozzá és elcsentem egy roston sült laskagombát.. A baguette darabokat már előrelátóan felsorakoztattam, mert tudtam, hogy nem fogom egyetlen darabbal beérni. Tűzben égett a hasam az izgalomtól. Bagett, hús, gomba sorrendet betartva igen jól meg lettem motiválva, hogy rendesen dolgozzak, és filéztem is rendesen a gerinceket, miközben egy-egy szendvicset is befalatoztam.
Amikor készen lettem a munkával, Ildi közölte, hogy ebből lesz a személyzeti ebéd. És itt jött el az én időm.

Felpörögtem, mint a csuda, mert azt már megtanultam, hogy az ebédre nincs sok idő szánva, gyorsan el kell készülni, hogy ne akassza meg hosszú időre a munkát. Beszaladtam a szárazárú raktárba és kihoztam a fűszereket: bors, fahéj, szereszendió, római kömény, koriander. Mindenből szórtam a húsra és egy marék aprított fokhagymát is dobtam bele, majd sóztam és olívaolajjal megöntöztem, végül jól összekevertem az egészet. Aztán futólépésben a zöldségekért. Paradicsom és kaliforniai paprika. Ezeket felaprítottam és olívaolajjal  összekevertem. Újabb futás a tejes raktárba, ahol már várt is engem a török joghurt. Fokhagymát egész apróra vágtam, a friss koriander leveleket ennél nagyobbra aprítottam. Borssal és pici sóval, de annál több olívaolajjal mindent összekevertem. Aztán a közben - szerencsére - már felszabadult rostlapon igen gyorsan megsütöttem a bárányfiléket vigyázva, hogy jól megpiruljanak, de ne süljenek keményre, mert azzal akkor végleg beégek a profi szakácsok előtt.

Boldogságomra mindenki éhes volt és tömték a bendőjüket. Pár óra múlva kérdeztem Ildit, hogy szerinte mi volt a baj a kajával, mert csak a Norbi mondta (mindössze háromszor) hogy milyen finom volt, viszont a többiek hallgattak. Ildi azt mondta, hogy K...finom volt, ne viccelj. Milyen cukin vígasztalt. De akkor a többiek miért nem mondtak semmit? Teljesen el voltam kenődve.
Ekkor ez a jóságos boszorka elkiáltotta magát: figyelem mindenki! Milyen volt az ebéd?
Mielőtt elvörösödtem volna gyorsan és látványosan dörzsöltem meg mindkét fülemet.
Mégis inkább én pirítsam, mint ők!
Erre Laci (Gaál), aki nem kezdő (Hilton, Mokka, Kogart, Baldaszti's, stb.) és amúgy is gigantikus testű, mellesleg komoly versenyzői múlttal rendelkezik a küzdősportok terén, odahívott magához. Gondolkdás nélkül mentem. Igaz magasabb vagyok nála és bátrabb is, de mégiscsak én vagyok a sor végén mint kezdő. Ugye?
Azt mondja ez az amúgy vicces és nagyon segítőkész ember, hogy: mi van, te nem láttad, hogy púpozott tállal szedtem és mind elfogyott? Na, csak ennyire volt jó. Eközben a többiek kiabáltak, hogy Péter ez nagyon finom volt, garatulálunk, meg ilyesmi.
Hát, ez jól esett, mert ezek a srácok nem spórolnak a kritikával, nagyon jó fejek és őszinték. Ha azt mondták elégedettek, az úgy is volt. Nekem mindenesetre megvan a kettő örömteli pillanat és mindez egy héten belül. Köszi srácok a lehetőséget és bizalmat.
Így mindjárt jobb melózni.

Belevalók:
bárányhús,
bors,
fahéj,
szereszendió,
római kömény,
koriander,
fokhagyma, olívaolaj,
kaliforniai paprika, paradicsom,
joghurt,

Nincsenek megjegyzések: