Csirkeragu római köménnyel

Mindig elképedek, hogy egy olyan pici kertben, mint a mienk hogyan gyűlhet össze annyi lomb. A sok elfagyott és elszáradt növény felszedése, a bokrok és futó növények metszése mind-mind az a meló, ami nem dobogtatja meg igazán a szívemet. Elképesztő, hogy a nyári dzsungel helyén most a sivár föld látható. Sára mániája, hogy rendre szétbombázza a kertet, amikor már kezdene beérni. Most is egy ilyesfajta átalakítás után vagyunk. Szó, ami szó kicsit elfárasztott a szél, meg a hideg, így úgy döntöttem, hogy készítek valami melengető ételt. Alapvetően római köményes ízre vágytam.

Erről eszembe jut egyiptomi nyaralásunk. Reggelire főtt csicseriborsót fogyasztanak, amit nyakon öntenek egészen apróra vágott paradicsommal, paprikával, vöröshagymával és megszórják őrölt feketeborssal és rómaiköménnyel. Ez aztán az energiabomba reggelire! És milyen igazuk van, inkább ez, mint a Győri Édes.
Hirtelen jött lelkesedésemben le is szaladtam a boltba csirkecombért. Legjobb lenne a háztáji hús, de ennek folyamatos készletben tartása még várat magára. Rajta vagyok az ügyön, de úgy tűnik, hogy ma normális minőségű alapanyagokhoz jutni nagyobb kihívás, mint képzeltem. Zárójelbe zárva.

Hazaérve - nem éppen arabosan - kinyitottam egy sört, és az arak (libanoni) nevű ánizspálinkámat, amit még kint vettünk. Így mindjárt más a főzés, lássunk is munkához! Elővettem egy marék fagyasztott babot és majdnem készre főztem. A combokat serpenyőben körbepirítottam, majd megszórtam őrölt rómaiköménnyel és egy kevéske, szintén őrölt korianderrel. A korianderből azért tettem kevesebbet, mert semmiképp sem akartam, hogy domináljon. Máskor egész fűszereket használtam volna, de most nem vágytam a magok látványára az ételben és a koriandert amúgy se, szeretem egészben. Beletettem két deci paradicsompürét, egy rakás fokhagymát szeletekben, és felöntöttem vízzel. Ilyenkor mindig annyira tartom vizesen, hogy ne tudjon odaégni, ha nem figyelek rá, de többet nem, nehogy ázzon. A végén úgyis besűrítem.

Közben szintén egy maréknyi gyöngyhagymát vízbe áztattam. Szeretem, ha jól kiázik az ecetes hagyma íz, ezért gyakran cserélgettem rajta a vizet. A Lidl-ben kapható egy olyan üveges hagyma, ami nagyon apró, szépen meg van pucolva és jó az állaga. Méretében pont illett a babhoz. Amikor a hús félig elkészült beletettem a babot és a gyöngyhagymát is. Szívják csak meg magukat a jó kis szafttal!

A végén annyira sűrítem, hogy a körettel mártogatni lehessen. Mi is lehetne tökéletesebb mindehhez, mint kicsi, félbevágott kurkumás, mentás burgonya. A krumplit először a héjas oldalán kezdtem el serpenyőben sütni, de nem nagy hőfokon, mert nem akartam megégetni rögtön az elején. A cél, hogy kezdjen puhulni. Amikor a lapos oldalára fordítottam felöntöttem egy kis olívaolajjal és beletettem pár szelet friss kurkumát. Az olajban vidáman kiengedte a színét. Amikor elkezd megégni érdemes kivenni, nehogy megkeseredjen. Ettől annyira szép sárga lesz, hogy az ember szíve szinte belefájdul, amikor beletunkolja a paradicsomos szaftba.

A végén beleszórom az összevágott mentát, de már nem hevítettem. Hát, nem egy szép étel, de amikor a számban összekeveredik a fűszeres hús íze a picuri gyöngyhagymával és babbal, az igazán mennyei. Aki szereti a tejfölt, csapjon mellé egy kanálnyival, mert az igazán harmonizálja az ízeket. Ha netán csípősre készítenénk, akkor a tejföl mint tejtermék kiválóan enyhíti a csípős ízt. Én megcsípőztem rendesen, úgyhogy tejfölöztem hevesen. :-) Higgyétek el mire elfogyott nem éreztem magam Afrikában, de már nem érdekelt az ősz támadása sem. Hátat fordítottam neki és elégedetten leültem egy pohár borral.

Hozzávalók:
csirkecomb
őrölt rómaikömény és korriander
paradicsompüré
fokhagyma
zsenge bab
gyöngyhagyma
tejföl
burgonya, menta, kurkuma a körethez