Translate

2012. november 12., hétfő

Rák paprikával és feketebabbal


Rák függő vagyok. Ez már tény. Édességgel szinte lehetetlen levenni a lábamról. Bár van egy, amit feltétel nélkül megszerettem. Sára kreációja, de vagy egy éve nem tudom rávenni, hogy lepjen meg vele. A rák olyan nekem, mint másnak az édesség. Boldogít.


Ma már igen sok fajta rákot lehet beszerezni itthon, és egy részét igen kedvező áron. Nem akarok reklám blog lenni, de, ha kérdeztek konkrét dolgot, akkor megadom a tippeket, hogy hol, mit lehet beszerezni. Sajnos a nagyobb hyperekben elég sok rossz minőségű dolog kapható. Nem csak az számít, hogy, hogyan fagyasztották, de az is, hogyan tárolták. Ami papír dobozos eleve meg sem veszem, mert nem látni bele. Ha rosszul tárolták, akkor vagy összetapadnak a rákok, vagy az egész jégkásás. Nagy divat ma, hogy jégbevonatot képeznek a rákokon, ami eredetileg jó ötlet, de tapasztalatom szerint ez kevés. Van, hogy irdatlan vastag a bevonat. Gyanítom néha a 20-30 %-ot is eléri. Semmi értelme. Az a bevonat is elég, ami alig látszik, mégis elvégzi a dolgát, ami az lenne, hogy ne tudjon kiszáradni, ami alatta van.

A mai verzióban a rákot sózva, borsozva hagytam pihenni fél órácskát, amíg a többi dolgot előkészítettem. Feltettem feketebabot vízben só nélkül főni. Szép vékony húsú édes paprikát jó rusztikus szeletekre daraboltam, és egy nagyobb vöröshagymát is felszeleteltem. A gyömbért vékony csíkokra vágtam. A serpenyőbe dobtam a rákokat egy pici olajjal, és megpirítottam. Félretettem. A gyömbér következett, majd egy perc múlva a paprikát és hagymát is hozzá dobtam. Az étel nem igazán fűszerezett, de az aromáját a füstös íz adja, tehát minél forróbb a serpenyő, annál finomabb a végeredmény. A nagy hő meghozza a várt eredményt, mert kellően pirulnak az összetevők.
A zöldségeket nem szabad sokáig pirítani, nehogy lepuhuljanak. Nagy hő és kevés idő mellett kellően ropogósak maradnak. A hagymának mindig jó ízt ad a forróság. Amikor a zöldségek is készen lettek beletettem a rákot, a babot és világos szójaszósszal ízesítettem, ami a tengeri ételekhez való.
Ezen a ponton ízlés dolga, vagy meglocsoljuk egy minimális vízzel elkevert keményítővel, amitől szép, fényes bevonata lesz, vagy sem. Az íz szempontjából igazán nem számít, de valamivel kellemesebb így a szájban.

Hozzávalók:
garnéla
lilahagyma
gyömbér
világos szójaszósz
feketebab
édes paprika


Nincsenek megjegyzések: