Pácolt lazac mángolddal és sous vid tojással

Sajnos még várat magára, hogy elmeséljem a "nagykonyhai" élményeimet, mert fellelkesülve a múlt heti tapasztalataimon úgy döntöttem, hogy maradok ezen a héten is pár napot. Vágülis a vízhólyagok elmúltak, a vágóizmom (ahogy a konyhafőnök, Ildi barátnőm mondta) kifejlődött, mi okom lehetne hát a visszakozásra. Nagyon sokat tanultam és beleszerettem ebbe a díszes társaságba. Befogadtak és segítenek engem. Jó srácok. Még akkor sem estem ki a kegyeikből, amikor tegnap este hazaindulás előtt néhány perccel kiöntöttem egy nagy adag gyömbéres málnaszörpöt.

Már baromi fáradt volt mindenki és maradék erőnket összeszedve felgyorsítottuk mozdulatainkat, hogy mielőbb indulhassunk, mindenki pörgött, semmi fölösleges tere-fere, vagy tevékenység.
Az asztalról pakoltam el egyik dolgot a másik után, ahogy kell, amikor felkaptam a frissen készített szörpöt és egy rossz mozdulattal magamra, az asztalra és a földre borítottam vagy egy vödörnyit. Egyetlen rossz szó nélkül segítettek takarítani, pedig nem volt kellemes a ragacsos masszát felpucolni. Én meg a zippzáras pulcsim alatt félmeztelen mehettem haza. Röhögtek is rendesen, amikor övig lerántva a zippzáramat fellebbentettem hab testemet. Azt mondták ez egy igazi, laza szakácsos megnyilvánulás volt. Én meg örültem, hogy megint közelebb kerültem hozzájuk egy centivel.
Péntektől felszabadulok és jöhetnek az élmények.

Úgyhogy most egy egyszerű, rövid idő alatt elkészíthető ételt csináltam, ami - azt gondolom, hogy - igen emlékezetesen nyithat meg egy jó kis menüsort, de én inkább reggelinek szánnám. Azonban tegnap ez nem előétel, sőt nem is reggeli, hanem az esti vacsora lett.

Minden flancot félre téve nagyon szeretem a sous vid tojást. Tudom vannak, akik idekenkednek az állagától, de szerintem annyira jópofa. A fehérje lágy és szinte kocsonyás, a sárgája meg krémes. Az a legjobb benne, hogy a fehér és a sárga rész teljesen homogén és nincs benne átmenet, mint a lágytojás esetén. Én nem lacafacázok a vízfürdővel, hanem beteszem a gőzpárolóba és 65 fokon 45 percig hőkezelem. Kissé morbid azt írni, hogy nem lacafacázok, mert a 45 perces hőkezelés csak azért, hogy lágytojást kapjak, mi ha nem lacafacázás? - ezt a nem is kérdő, mint inkább pikirt megjegyzést Sára fűzte hozzá, olvasva az írásomat. Hozzát teszem őt nem is igen hozza lázba a tojásnak ez az elkészítési formája. Engem annál inkább. :-)

Tudom, tudom, hogy a sous vid guruk rögtön elmagyarázzák, hogy ez miért nem jó, mert még fél fok hőingadozás is sok. Igazuk van, de az az eredmény, amit így kapok, megfelel nekem. Nem pontosan az, mint egy profi körülmények között készült étel, de hát épp ezért is vagyok műkedvelő. Hedonista meg azért, mert ettől is megnyalja mind a tíz újját, aki belekóstol. :-)

Ennyit a tojásról és térjünk az alapokhoz, azaz ahhoz, ami a tojás alatt van, a lazac.
Hidegen füstölt lazacot érdemes használni, vagy ha tudunk venni frisset, akkor só és cukor egy-egy arányú keverékében érdemes hűtőben pácolni fél-egy napot, de ekkor a füstös íz kimarad.
Nekem pácolt halam volt itthon, amit apróra vágtam és kevéske lime-os olívaolajjal meglocsoltam. A cserepes mángoldomból szakajtottam néhány levelet és három percre betettem a gőzpárolóba. Amikor kivettem, meglocsoltam egy kis málnaecettel és megsóztam. Hagytam kihülni. Egy kisebb lilahagymát papírvékonyságú szeletekre vágtam.
Jöhet a tálalás: egy henger formába alulra halmoztam a lazacot és erre tettem vékony csíkban a hagymát. Ízlés szerint apróra kockázva akár bele is lehet keverni a lazacba. A hűtött tojással koronáztam a tetejét.
Amikor az ember beleharap és összekeverdnek az alapanyagok a szájában, érzi, hogy a krémes tojássárgája hihetetlen jó keretet ad az egésznek és jól hozza össze a különböző ízeket.