Lazac céklával és petrezselyemolajjal

A tegnapi lazac tatár után ma megküzdöttem a szeletes változattal. Nem lett volna egyszerű, ha a sors nem úgy hozza, hogy a lazacszelet bőrözése során nem marad egy vékony réteg a vastag bőrön. Ez ugye már nem nyeklett-nyaklott, hiszen a bőr feszesen megtartotta. Innentől kezdve már csak nagy levegő és koncentrálás - mint a lövészek, amikor visszatartják a levegőt, hogy ne remegjen a kezük, amikor a ravaszt meghúzzák.

Szerintem ultra nagy szerencsém volt, mert hibátlanra sikerült. Minden részén azonos lett a vastagság. Gondolom, az utóbbi napok egynéhány száz kiló felszeletelt alapanyaga sem hátráltatott ebben. Egyik nap igen meglepődtem, amikor az egyik szakács srác feltartja a késemet, amire rém szeretettel nézek és mutogatja nekem a terem másik végéből. Mosolyogtam rendesen, hogy szép ugye, bár kissé nehezteltem, hogy elvette kérdezés nélkül. Láss csodát neki is volt. Ebből mindössze tíz érkezett kis hazánkba és most már kettő tulajdonosa ismert lett. A harmadik, a boltban dolgozó szakácsé volt. Ezt karácsony tiszteletére adták ki piros nyéllel.

Van nekem egy fekete nyelű is, de attól még jobban féltem eddig. Hihetetlenül éles. Egy érett paradicsomból is lehet milliméteres szeletet vágni vele. Egy alkalommal a konyharuhával lerántottam a pultról és a penge a földdel párhuzamosan beleállt a lábfejembe. Az élével lefelé zuhant, amit a lábam állított meg. Mondjuk úgy, hogy megúsztam és a késemet is megmentettem. Azonnal be a kocsiba és irány az ügyelet. Nesze nekünk egészségügy ingyenesen.  Az orvos közölte, hogy nincsen tetanusza, de ragasztója sem, amivel a seb széleit összefoghatja, se tű, se cérna. Szóval menjek a patikába bevásárolni, ha azt szeretném, hogy ellásson.  Ott persze jött a következő meglepetés, mivel nem gondoltam költekezni, nem vittem magammal elég pénzt és vasárnap lévén a patika úgy döntött nem fogad el kártyát. Ekkor én kényszerülten véres lábbal elslattyogni egy automatához pénzért. Az orvosnál egy kezdőre bízták a matricázást, aki rendesen el is rontotta, mivel a kötés alatt szétnyílt a seb. Szóval van intő jel rajtam életem végéig, hogy legyek óvatosabb egy ilyen késsel.

Az elmúlt napokban volt alkalmam eleget gyakorolni ahhoz, hogy ne féljek többet ettől az éles késtől, ami nélkül a lazacot nehéz lett volna ilyen vékonyra szelni. A céklából egy hasonlóan vékony szeletet vágtam és kevés sós borsos vízben kissé megfőztem, hogy puhuljon, de azért ropogós maradjon. Amikor megpuhult kivettem és hagytam kihűlni.  Úgy döntöttem, hogy a cékla földes íze nem lesz rossz egy kis dióolaj kíséretében, úgyhogy vékonyan bekentem vele. A lazac pedig lime-os olívalolajat kapott.
A terv az volt, hogy készítek egy kis tormahabot, de sajnos az alapanyag berohadt. Szerencsémre kaptam egy üveg petrezselyem emulziót, aminek elkészítéséhez nélkülözhetetlen a thermo mixer, Nekem ilyen gépem nincsen, utána fogok nézni, hogy házilag hogyan lehet hasonló állagot elérni. Ezzel az olajjal megkentem a tányért és elhelyeztem a lazacot és a céklát.

Az olajba mártogattam a falatokat és pirítóst ettem hozzá. Rém egyszerű és finom, csak van egy kis bíbelődés vele.