Jelentem, tegnap, ahogy azt beharangoztam ismét elmentünk gombászni. Fantasztikus zsákmánnyal és giga fáradtan tértünk haza. A szerzemény egy részét lefagyasztottuk, egy részéből készült a vacsora, amit majd holnap megosztok, de ma, ma valami szívederítőre volt szükségem.
Nem elég, hogy a tegnapi szinte tavaszias időből az erdő lombjai alatt szinte semmit sem tapasztaltam, ma arra kellett ébrednem, hogy egész nap este van. A borús, ködös és szeles idő láttán Sára mamájának házi pálinkáján kívül semmihez sem támadt kedvem.
Ilyenkor kell valami melengetően finom, csodásan színes édes és csípős, fűszeres étel. Na, és ez pont ilyen is lett.
A tofut választottam kiindulási pontnak. Hidegben sokszor vágyunk a zsírosabb, testesebb ételekre, de én ma még nem voltam ennyire elkedvetlenedve és a tofu egyébként is alkalmas arra, hogy tartalmas legyen.
Az édes vágyam abból is adódott, hogy van egy indonéz szójaszósz, amit ketjap manis-nak neveznek és nagyon akartam valami olyan ételt, amihez ezt használhatom. Ez egy karamellizált, édes szójaszósz. Nagyon aromás, de jellegzetesen édeskés, ezért nem lehet esztelenül használni. Arra is gondoltam, hogy kókuszosra készítem, de nem akartam kókusztejes dolgot. Aztán mogyorót is akartam enni, de az meg ne álljon szószban. Ennyi reklamációt még nem hallottam magamtól. Ezen a ponton akár abba is hagyhatom a főzést. Hisztis vendég voltam, de ha ezt akarja a kuncsaft, akkor adjuk meg neki.
Régen trénerekkel dolgoztam együtt és volt egy zseniális gondolatuk. Így fogalmazták meg a minőség fogalmát: "Nem térünk el a megállapodástól". Na, ez ezt jelenti, hogy ha a megrendelővel pontosan egyeztettük mit is szeretne és azt is, hogy miként "méri" a teljesítményünket, milyen paraméterek szerint ítél meg, és ha ezt pontosan betartjuk és nem térünk el a megállapodásoktól, akkor a megrendelő maradéktalanul elégedett lesz. Hát én is felmértem a saját igényeimet és azt adtam magamnak, amit kértem. Mivel magammal engedékeny vagyok ezért a mérést (kritikát) külsősre, azaz Sárára bíztam.
Nézzük a kreálmányt: a tofut két centis kockákra vágtam és közepesen forró serpenyőben ropogósra pirítottam, aztán félretettem. Közben forró vízben áztattam tíz darab shitake gombát. A kápiapaprikát felkockáztam és jó sok fokhagymát felaprítottam. Ezeknél a pirított ételeknél nem érdemes fokhagyma nyomót használni, mert sokkal viccesebb, ha az ember ráharap egy-egy kisebb fokhagyma darabra és előtör az íze. Kókusz reszeléket nagyon kíméletesen elkezdtem pirítani egy serpenyőben, hogy szép zsemle színű legyen, ez igen jót tett neki. Ezt a végéig félretettem. A paprikát és a gombát jó forró serpenyőben félkészre sütöttem, majd beleszórtam a sült tofut. Együtt sültek tovább, míg ismét meleg lett a tofu is. Ekkor jött bele a fokhagyma. és 20 másodperc múlva az indonéz szójaszósz. A fokhagyma remekül egészíti ki az édes szója aromáját. Kitálaltam és a tetejét megszórtam újhagymával, a kókusz reszelékkel és a mogyoróval. Meg voltam elégedve.
Igazán jól jött ez a buja édeskés íz ezen az őszi estén. Független szakértőm azt mondta, hogy megtart szakácsának. Húúú, de megkönnyebbültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése