Szóval, a hétvégi gombaszedés gyümölcse az amiről ma szó lesz. Az átlagos egy szem gombatalálatomhoz képest most taroltam. Legalábbis abból a szempontból hogy, ha valaki talált egy gomba telepet, akkor szólt nekem, hogy menjek segíteni leszedni. Na jó, ennél picit jobb volt a helyzet, de a többiekhez képest a dobogót is csak távcsővel érzékeltem. Az biztos, hogy rizrike tekintetében idén rendesen betankoltunk. Persze volt ott még barna fenyőpereszke, lilaperszke, és a nagy kedvencem a fafüle gomba. Én is azt hittem világ életemben, hogy ez a fajta gomba csak távolkeleten terem.
Egy jobb napon az ember teleszedheti a kosarát a magyarországi erdőkben is. Persze a barna fán észrevenni egy barna gombát nem egyszerű, ami könnyíti a helyzetet, hogy szeret tömegesen megjelenni. Szép sorokban. De, hogy a fa melyik felén van, azt bizony észre kell venni. Így, frissen sokkal kellemesebb és az állaga is más, mint amiket szárítva lehet kapni. Íze persze így sincs sok, viszont sokkal több vizet tartalmaz, mint amikor a szárítottat feláztatja az ember. Frissen sokkal zselésebb és jópofán ropog. Nagyon finom salátát lehet csinálni belőle.
Este már mindenki farkas éhes volt és nehezítésként Sára kijelentette, hogy neki nincs kedve órákat főzőcskézni (nem mintha Ő főzne) és egyébként sem akar az éjszaka közepén hazamenni. Ilyenkor két megoldás van: vagy zsíroskenyeret eszünk és akkor az időben kész, vagy olyat kell főzni, ami feledteti az idő múlását. Míg a csajok a beszüretelt gombát tisztították, nekiláttam a vacsorának.
Filézett csirkecombot körbesütöttem, csak só és bors ízesítette. A gombákat kisebb adagokban - nehogy elázzanak - forró serpenyőben addig pirítottam, míg elveszítette a nedvességét. Erre só, bors és borsikafű került. Császárszalonnát vékony csíkokra vágva szintén lepírítottam. Közben egy üveg apró gyöngyhagymát többszöri vízcserével kiáztattam. Sárgarépát és fehérrépát felkockáztunk, és egy liter száraz vörösbort feltettem forrni, hogy az alkohol elillanjon belőle. Ennyi az előkészület.
Az elősütött csirkéhez dobtam a répákat és tovább pirítottam. Beletettem két kisebb fejnyi tisztított fokhagymagerezdet is és a szalonna csíkokat. Nemsokára felöntöttem a bor egy részével. Azért nem az egésszel, mert nem szerettem volna főzni, inkább akartam, hogy rövid lében sülve párolódjon, mint a sütőben. Ezt érdemes lefedve tenni.
Amikor kezdett a csirke megpuhulni beledobtam a gyöngyhagymát és a gombákat is. Beleöntöttem a bor másik felét is és most már fedő nélkül sütöttem tovább. Miután kellően besűrűsödött, hideg vajat kevertem hozzá, amitől finom, selymes és fényes lett a mártás. Igaz, a terv az volt, hogy sütőben sütöm készre az egészet, kockázott burgonyával, de ezt így egy serpenyőben nem akartam, hiszen ott csak alulról jön a hő, a sütő meg a költözködés miatt még nem volt bekötve Sára húgáéknál. Ezért, és azért is mert a Kati sültkrumplra szavazott, hát sütöttem neki. A tányér aljába került a sültkrumpli és rá a ragu. Kimondottan utálom a ragukat, mert nekem soha nem tetszik, hogy minden egyben van. Ízre ez is rettentő finom lett, pont ahogy elképzeltem, de ahogy a fotón is látszik nem vetekszik egy gasztromodell rozé szűszérmével, némi színes salátával az oldalán. :-)
- csirke comb filé
- só, bors
- erdei gomba
- gyöngyhagyma
- sárga répa, fehér répa
- császárszalonna
- száraz vörös bor
- borsikafű
- vaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése