Nagy nyugalomban írogatom a blogom következő bejegyzését, amikor kopognak az ajtón. Arthur kutya megveszekedett ugatással rohan kifelé, ahogy azt már megszoktuk. Persze, ahogy nyílik az ajtó, alább hagy a bátorsága és a padlóhoz lapulva hátrál.
Juli volt az, fánkot akar sütni és hiányzik egy kevés olaj. Ez már csak így megy nálunk, hol én megyek hozzájuk valamiért, hol ők jönnek. Na, jó, ez így nem teljesen igaz, mert én többször megyek, apró-cseprő dolgokért. Bár annyi fűszerem van, mint egy kisboltnak, az alapvető dolgokat sokszor elfelejtem.
Szóval, azt mondja Juli, hogy cserébe kapunk egy kis fánkot, ha jól sikerül.
Borítékolni lehet a sikert, Juli ügyesen süt, úgyhogy fel is tettem egy kis vizet a teának.
Gyönyörű fánkok lettek. Nem túl édes, nem túl kemény, pont ahogy szeretem és egy csésze teával Isteni. Hát kell ennél jobb egy nyirkos, hideg vasárnap este?
1 megjegyzés:
Nagyon guszta, be tudnék nyomni néhányat :D
Megjegyzés küldése