Hideg rántotthús "újratöltve"

Mit is lehet kezdeni a megmaradt rántotthússal?

Már önmagában az a tény is csoda, hogy megmaradt. Szerintem a rántott hús azon kevesek közé tartozik, amit addig eszik az ember, amíg van. Vacsorakor 7-kor, aztán 8-kor ismét, mert már ülepedett annyit, hogy valamennyit magunkba tudjunk tömni, ha még mindig maradt, akkor 10-kor is a film alatti reklám közben. És ha még ekkor sem fogyna el, akkor reggel biztosan ez lesz az első, amit a konyhában célbaveszünk.
Volt önuralmunk, meg tartásunk, úgyhogy nem jártunk rá a megmaradt rántott bélszínre sem aznap este, sem másnap reggel. Ha megússza ez a maradék kis húsdarab, hogy a hűtő mellett állva rögvest befaljuk, amint hazaérünk, akkor van esély, hogy egy új fogás legyen belőle.
Most pont ez a nem mindennapi csoda történt.

Rák és bárány a kamra mélyéről

Sára jó ideje nyaggat, hogy erről az ételről miért nem írok, amikor ez szemének és szájának is kedves emlék maradt. Hát azért nem, mert bár nekem is ízlett, de a tény az tény. Ez a finomság nem más, mint egy kis báránysült felhasználása úgy, hogy Ő is hajlandó legyen megenni, annak ellenére, hogy nem szereti a bárányt. Úgy tűnik, hogy túl jól sikerült a fúzió.
A rákot úgy esszük itthon, hogy megkérdezem Sárát hány darabot kér. Mivel  ő közepes termetű (szerinte), szerintem kicsi, vagy valamivel magasabb, ezért ő ha 4-5 darabot kér, akkor én mint "nagy", azaz magas :-) 6-7 darabot kapok, jobb napokon 8-at.
Minden zacskó esetében marad valamennyi, ami már kevés kettőnknek. Így került elő három különböző méretű garnéla.

Indián cseresznyés panna cotta és egy piciny aromabolt

Az elmúlt hónapok egyik kérdése az volt a munkahelyen, hogy új irodát találjunk népes csapatunknak.
Ami elsőre könnyűnek tűnik az a gyakorlatban nem is annyira egyszerű. Én is beszálltam a keresésbe, vagy inkább csak a megtekintésbe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkesen mentem megnézni az aktuális lehetőségeket, de ismét bebizonyosodott, hogy semmi sincsen véletlenül.

Egy idősebb házaspár ajánlotta az ingatlant, ami egy polgári stílusú önálló ház volt, nagyon igényes belső kialakítással, nagy terekkel, ápolt kerttel. Ideálisan nézett ki. (Mint kiderült a meghírdetettel szemben, csak a felét adják ki, ezért sajnos nem felelt meg a méret.)

No, de a lényeg! Érkezésünkkor a tulajdonosnő türelmünket kéri, amíg bezárja a ház mellett lévő pici boltocskát. Volt annak egy nagy kirakata, de semmi sem volt benne, így még csak oda sem néztünk. Nem mondhatom, hogy felhívta magára a figyelmet a boltocska.
Ügyet sem vetettünk volna az egészre, ha a látogatás végén a hölgy be nem invitál minket az üzletbe, hogy egy névjegyet adjon. Na, ott néztem nagyot.

Ötfűszeres sült kacsa pikáns szósszal

Egy kacsa, akárhonnan is nézem, nem kétemberes adag. Viszont, ha van otthon egy darab, már megsült kacsahús, azzal gyors vacsorát lehet összedobni. Van, hogy egyszerűen lefagyasztom a már megsült kacsahúst és alkalmattán elkészítem vacsorának, de előfordul az is, hogy a kacsasütést követő néhány nap valamelyikén használom fel és nem jut el a fagyasztóig.
Szeretem a kacsa zamatos, ízes húsát, mert pikáns kínai ételt lehet belőle készíteni, ha nem akarom másnap is a  sült kacsa - káposzta párosítást.
Szépen szeleteljük fel, vagy, kézzel tépkedjük tetszés szerinti cafatokra a sülthúst. Ha szükséges, szórjuk meg sóval és dörzsöljük be ötfűszer keverékkel. Vágjunk egy kis gyömbért szeletekre és 2-3 centis darabokra pár szál újhagymát.
Jó forró serpenyőben kevés olajon mindezt pirítsuk össze úgy, hogy a gyömbérrel kezdjük fél perc múlva mehet a hús, és az újhagyma csak a legvégén, hogy ropogós maradhasson.

Tom yam gung - thai csípős savanyú rákleves

Évek óta készülök tom yam gung levest készíteni, de valahogy nem vitt rá a lélek. Egyrészt, nem volt kedvem hónapokig keresgélni az egymásról másolt tévedéssel teli recepteket. Tudom én jól, hogy mindennek van jó sok változata, de az alapok azonosak. Olyan ez, mint a kínai mogyorós csirke a gong bao. Három hét nyomozás után lettem biztos abban, hogy eredetileg nem is volt benne mogyoró. Magyarra fordítva is a kockázott csirke nevet viselte a kultúrális forradalom idején. Eredetileg meg egy császár melletti hivatás nevével illették. Akit érdekel itt elolvashatja a történetét. Naná, hogy én is teszek bele mogyorót, mert azzal isteni finom. A lényeg az volt, hogy az étel licsi aromájú legyen, holott ilyen gyümölcs nincs is benne.  Sok receptet néztem meg, de nagy részük egymás másolata volt. Azért dühítem magam, mert ez van szinte minden étteremben kapható kínai étellel is: nincs köze egy igazi, finom kínai fogáshoz. A neten meg faszságok tömkelegét másolják egymásról.

Házi grissini olaszos hangulatú mártogatóssal

Mitől is lehet piszkosul meghízni? Hát ettől. Ó ez egy vékonyka kis rudacska, egy darabtól igazán nem dől össze a világ. Na, még egyet aztán befejezem. Na jó még egy utolsó utánit, ez úgy is csak frissen jó. Már el is fogyott a fele. Aztán, amikor kihűlt is jó az még csak most már nem eszméletlenül, csak elképesztően. Szóval never ending story.

Bélszínes fusilli szarvasgombás ízesítéssel

Heverészett a fagyasztóban egy bélszín végecske, szerintem még a tíz dekát sem érte el, de arra épp jó lett volna, hogy egy kedvemre való vacsora legyen belőle. Ám ahelyett, hogy szépen megsütöttem volna magamnak, egy jó kis tésztás étel lett belőle. Feláldoztam a bélszínt és persze magam is a közös vacsi oltárán. :-)

Sára, aki állandóan azzal nyaggat, hogy együnk egyre kevesebb húst, most azt mondta, hogy mit akarok egy ilyen fecnivel. Megjegyzem, hogy a középkori magyar étkezési kultúra igencsak húsos volt. Egy ember napi adagja 15-30 dkg hús volt. Mindezt jó fűszeresen ették. Ennek persze meg volt az oka és nem állítom, hogy követendő, de az írások szerint így volt.

Ha valamihez értek az az, hogyan kell az ételt ügyesen dúsítani. Ejj, de rossz mondat ez! Nem arról van szó, mint a push-up melltartó esetében, amikor..., na de nem kell ezt bemutatni. Inkább azt mondanám, úgy kell alapanyagokat, összetevőket választani, hogy azok összességében harmónikus egészet alkossanak, ne hagyjon hiányérzetet, amikor kiürült a tányér és mindenki elégedetten és jóllakottan álljon fel az asztaltól.

Vizispenót több változatban

Szép lenne, ha azt mondhatnám, hogy a mai ebédem egy nagy adag vizispenót volt, de a valóságban ez úgy nézett ki, hogy volt vizispenót is az ebédhez.
Úgy szeretek ázsiai ételt készíteni, hogy egyszerre több féle fogás kerüljön az asztalra, mondjuk minimum három. Az ázsiai, távolkeleti népek egyszerre többféle ételt esznek, aminek legalább a harmada valamilyen zöldség féle. Persze, náluk az étkezés nem magányos dolog, egész asztaltársaságok esznek egyszerre, együtt. Így nem okoz gondot a sokféleség, hiszen mindenki mindenből eszik, nem lesz felesleg.