A fiam valami csodával határos módon képes volt reggel felkelni és átjönni hozzánk látogatóba. Pontosítok: ebben a felkelés volt a csoda. Határozottan fejlődőképes. Azt kérte, hogy főzzünk valamit, de ne rákot, vagy halat, hanem inkább pizzát. Hát, jó.
Ahogy illik, senkinek nem volt semmi ötlete, hogy milyet szeretne. Várták tőlem az ötleteket. Naná, hogy az antikreatívoknak minden tetszett. Így történhetett, hogy hat féle pizza sikeredett és egy ráadás. Persze, ezek nem voltak emberes méretű tészták darabonként, de a végén így is rajtunk maradt.
Egy: friss paradicsom és friss mozzarella rozmaringgal, kettő: tonhal és vöröshagyma olívabogyóval, három: négy sajtos, négy: friss gomba fokhagymával, öt: paprikás szalámi, kaliforniai paprikával, hat: több sajtos calzone és hét: végezetül egy fociacca jellegű, amin saját termesztésű aszalt koktélparadicsom és rozmaring volt.
Nem több, mint 80 dkg tésztát tüntettünk el, sajtot alig valamennyit, de az egészség kedvéért a legjobb fajta extra szűz olívaolajjal locsoltuk meg a szeleteket. Állítólag jót tesz az emésztésnek. Hmmm. Minderre hárman voltunk és most nem osztogattunk a szomszédoknak. Kissé eldurvult a délután.
Miféle család ez? Mire tanítja apuci a gyereket? Szorgalmasan tanul a lelkem. Szép lassan átveszi apuci hedonizmusát. Bár most még ugyan olyan ropi testű, mint én voltam az ő korában. Csak idő kérdése kisfiam. Lassan 20 éves lesz, úgyhogy helyesbítek: fiatal úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése