Rendszeresen hivatkozom arra, hogy "éppen volt itthon...", és tudom, hogy ez kísértetiesen hasonlít Stahl Judit jól bevált mondására, de esküszöm, nem célom az utánzása.
Kinek mi a fontos. Számomra az, hogy mindig "éppen legyen itthon" valamilyen jó kis alapanyag, vagy különleges fűszer. Ha valamire büszke akarok lenni, az a konyhám. Minél több féle fűszer, alapanyag, eszköz van benne, annál jobban érzem magam. Soha nem tervezek előre. Ezért szeretem, ha minden "éppen" van itthon. Ha valahol van valami jó fogás, akkor lecsapok rá.
Nem tagadom, hogy többet fordítok élelmiszerekre, mint a háztartások átlaga, látszatra pedig jóval többet, de az igazság az, hogy számos olyan dolog van, amit egyszer-egyszer kell megvenni és sokáig használható. Az alapanyagok esetében is ez a helyzet. Például egy kiló, közepes méretű garnélát alapul véve, ételenként, két személyre készítve, nem használok el többet 500-600 forintnál. Nyilván ez függ a készülő fogástól is. A lényeg, hogy a tengeri ételek nem annyira drágák, mint az emberek hiszik. (És amennyire az éttermek igyekeznek elhitetni velünk.) Van ami sokba kerül és van, ami nem.
A mai fogás alapja valóban nem olcsó. A kékrák, vagy úszórák a leginkább elterjedt a puhapáncélú rákok kategóriájában. Késő tavasztól augusztusig a rákok úgy döntenek, hogy nem férnek a bőrükbe, azaz a páncéljukba. Ilyenkor levedlik és az alatta levő új páncél még oly puha 4 napig, hogy úgy, ahogy van fogyasztható. Rettentő óvatosan kell kezelni, mivel egyetlen kemény része sincsen.
Hihetetlenül tiszta és édeskés az íze. Sokféle képpen lehet elkészíteni, de szerintem a legjobb grillezve. Ilyenkor a nagy hő miatt a papírvékony "bőre" hirtelen ropogósra sül. Ez legjobban csak nyáron működik. Ilyenkor bő olajban süthető búzalisztben, kukoricalisztben, tempurában. A kukoricaliszt a legropogósabb, bár én most tempuráztam, amibe sót, borsot és egy citrom héját reszeltem az még üdébb íz kedvéért. Olajat forrósítottam és beledobtam a rákokat. Muszáj, hogy az olaj forró legyen, egyébként nem lesz ropogós a végeredmény. Elég neki 1-2 perc is, ilyenkor lágyabb a belseje, de 3-4-nél tovább nem szabad sütni, mert akkor elveszíti az ízét és szinte semmi nem marad belül.
A mártáshoz felaprítottam egy kisebb fej vöröshagymát, amit kevés vajon megfonnyasztottam. Közben reszeltem egy szép adag parmezán sajtot. Amikor szép üveges lett a hagyma, jófajta kapribogyó krémet tetem hozzá és sóztam, borsoztam. Felöntöttem zsíros tejföllel és beletettem a sajtot is. Kíméletesen besűrítettem forralás nélkül és félre tettem.
Felszeleteltem egy kis jégsalátát, kápiapaprikát. Ezeket olívaolajon megpirított arab lepényre tettem a sült rákkal együtt. Meglocsoltam a szósszal és már ehettük is.
Szerintem egy két zöldségnél többet nem érdemes a pitába tenni, mert elnyomja a rák édes ízét. A kápia paprika épp kiemeli. Egyszerű, mégis igen különleges fogás.
puhapáncélú rák
arab pita
jégsaláta
kápia paprika
tempura
citrom
parmezán
vöröshagyma
vaj
kapribogyó krém
tejföl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése