Narancslekváros bárányoldalas

 Mára belátom, hogy azoknak van igazuk, akik a csontos húsokat részesítik előnyben. Elvitathatatlan tény, hogy a csontok mellett sült hús nagyon ízletes. A sütés módja nálam mindig idő kérdése. Ha nincs kapkodás, akkor 220 fokon (mérettől függően) 20-25 percig elősütöm, majd 140-160 fokon folytatom alufólia alatt, míg teljesen le nem omlik a csontról. Eztán megint felemelem a hőt és ropogósra sütöm a a külső részeket. Ezt általában 200 fokon teszem.
Most is ez történt.

A narancslekvárra azért esett a választás, mert a minap Flatcat Gabi aszalt sárgabarackos húsgolyókat készített. Én nem szeretem a szelet hús, sajt, befőtt változatot, de ez nagyon érdekes ötlet volt tőle. Mivel van itthon egy igazán minőségi narancslekvárom, amit talán csak azért vettem, mert semmi vacak nincs benne és gyönyörűen látni a narancshéj szeleteket az üveg falához tapadva. Némi citromot is kevertek bele, így nem annyira édes, viszont csodásan illatos.

A bordákat felszeleteltem a csontok között és egy vaslábasban körbepirítottam, majd felöntöttem saját befőzésű sárga körteparadicsom szósszal. Ez nagyon tetszett nekem, mert ha piros lett volna, akkor oda a szép narancsos árnyalat. Beletettem egy evőkanálnyi narancslekvárt és nem kevesebb, mint egy fél fej fokhagymát milliméteres szeletekben. Fűszer gyanánt egy elefántcsontparti borsot használtam. A neve paradicsom mag, tiszta fordításban, de hívják még malagétaborsnak és aligátorborsnak is. Nagyon üde íze van a feketeborshoz viszonyítva, és kissé korianderes, kardamomos beütéssel bír.



Hogy ellensúlyozzam az édes íz egyoldalúságát tettem a mártásba egy fél marék, balzsamecetben marinálódott gyöngyhagymát. Ez igen jó ötletnek bizonyult. Szépen lefedtem a vaslábast és addig rotyogtattam, amíg a hús finom puha lett. Amikor elkészül és a szaft túl híg, fedő nélkül el lehet a fölödsleges nedvességet párologtatni. Köretnek cérnametéltet főztem, amit tálalás előtt olvasztott vajjal öntöttem le, amibe igazi sáfrányt tettem. A sáfrány kesernyés íze remekül illeszkedett a szintén kissé kesernyés narancs aromájához.
Imádtam, ahogy a szaft sűrűn bevonta az oldalas darabokat, szinte teljesen átjárva a vékonyka húst, ami ennek köszönhetően tobzódott az ízekben. Ilyet nem-igen szolgálnának fel egyetlen jobb nevű étteremben sem, mert a legélvezetesebb részt el kellene hagyni, nevezetesen a hús kedélyes lecuppogtatását a csontocskákról. Úgy, hogy ezt együk csak otthon, kézzel megfogva a csontvégeket, nem törődve az illem, meg a tudom is én mi elvárásaival.
A bárányt még soha nem készítettem édesen, de igencsak megtetszett a végeredmény.
Ezt az ételt karácsonyra is el tudom képzelni.

Hozzávalók:
bárányoldalas
narancslekvár
sárga paradicsomszósz
fokhagyma
elefántcsont parti bors
balzsamecetben marinált gyöngyhagyma
cérnametélt
vaj
sáfrány