Könnyű, halas ünnepi menü

Be kell látnom, hogy nehezen viselem, ha más is dolgozik a konyhámban. Ezt leginkább azért kell bevallanom, mert Sára "rámolvasta". Talán igaza is van, talán.

Mivel nálunk volt idén karácsonykor a bázis, kénytelen voltam hagyni, hogy más is érvényesüljön a tűzhely mögött. Egyáltalán nem szórakoztatott. Sára kuncogott magában, amiért egy percre sem voltam képes lazítani, folyton ott sertepertéltem a pultnál akkor is, ha nem én voltam a "főszereplő". Tudom én, hogy karácsonykor épp az a jó, hogy közösen készülődünk, főzögetünk, na de mindezt az én konyhámban? A máséban igen, de nálam már más kérdés. Fegyelmeztem magam és a közjó, és családi béke érdekében igyekeztem abszolút együttműködő családtag lenni. Mondjuk, hogy sikerrel.

Az első menü hosszan főtt fácán leves volt fogassal és bulgár burgonyasalátával a végén egy kis bejglivel, amit az anyósomnak való sütött. A vacsora előtt megéhezők kedvéért előre készültem libamáj pástétommal, amihez Sára házi kenyere szolgáltatta az alapot, a ráadást meg egy kis házi hagymalekvár.

Szóval a fácán leves. Ebből is voltak nézeteltérések, mert az okos nőszemélyzet három órás főzögetés után lekapcsolata a tűzhelyet, mondván, hogy megfőtt a leves. Ez igaz is, a leves megfőtt, de még nem volt készen. Na, ez a nagy különbség. A nagy konyhán volt szerencsém látni, hogy hogyan is készül az igazán jó leves. Először is annyi zöldséggel kell telepakolni, amennyit nem szégyellünk. Másodszor a három órás főzés csupán gyenge bemelegítés, tizenkét óra alatt ne is beszélgessünk. Így, amikor a család  erkölcsösebb tagjai lekapcsolták a tűzhelyet, én nemes egyszerűséggel visszaállítottam a hőfokot. Így a vitát is elkerültem és a leves is tovább főtt. Fűszerezésül beletettem egész borsot, egy kisebb csillagánizst és leheletnyi fahéjat.
A fogas sajnos fagyasztott volt, de ez nem sokat rontott igazából az állagán. Megállapodtunk, hogy nem állunk egész nap a tűzhely előtt, így a sült hal igazán gyors és jó választás a hideg krumpli salátáról nem is beszélve. A sógorom született bolgár, nagy halevő és ezekhez meglehetősen jó salátákat is tud kreálni. Ezek legfontosabb jellemzője az egyszerűség. Nem bonyolítja túl, de mindezzel együtt nagyon finom a végeredmény mindig. Ezzel Ő is kapott egy kis munkát az ünnepi vacsora elkészítésében. A salátához még napközben megfőztük a kifli krumplit a gőzpárolóban, amihez Emil vajat, citromlét, zöldhagymát, sót és borsot kevert. Néhány órát érlelődött az esti vacsoráig. A mártást hihetetlenül gyorsan elkészíthető és roppant egyszerű. Tejfölbe friss tormát reszeltem, kis sót, borsot szórtam bele és pirított diót. Annyira illik a halhoz. A szín kedvéért tálaláskor meglocsoltam a halakat petrezselyem olajjal. Így már szép is lett nem csak finom.

A karácsonyi bejglit Sára anyja hozta magával. Gyönyörű mákos és diós tésztákat csinált, jó sok töltelékkel. Nem vagyok oda ezekért az édességekért, de évente egyszer én is szívesen megeszem azt az egy-két szeletet.