Csokoládé pohárkrém levendula zselével, olívaolajjal és füstölt sóval

A csoki pohárkrém akár csak a panna cotta egy igazi átverős desszert. A könnyű, lágy, már-már simogató íz egy gyilkos kalóriabombát rejteget, cserében még csak nem is egészséges. Viszont űber finom és nem kell órákat bajlódni vele.
Életem elsője volt ez a mostani csokikrém. Ismétlés garantálva. :-)

Nagyon egyszerű lenne elkészíteni, ha nem lehetne annyit hibázni közben. Én is hibáztam, ráadásul nem is kicsit. Már azt fontolgattam, hogy kidobom és újra kezdem, végül azonban sikerült megmenteni. Ez nekem volt a legmeglepőbb.

Igazi tuti csokoládé pasztillákat lehet kapni a Metro-ban. Én a kisebb kiszerelésű Santo Domingo-i változatot szereztem be. Ez 70 %-os kakaó tartalmú. Rettentő könnyen olvad, de ha túlhevíti az ember, akkor vége, mert úgy összeáll, mint a csiríz. Ezt eddig is tudtam, de akkora pancser voltam, hogy puszta figyelmetlenségből a gőzölgő edényen felejtettem a keverőtálat. Rendesen beállt. Nem akartam pazarolni és új adag csokit olvasztani, ezért bevállaltam a lehetetlen küldetést. Megpróbáltam helyrehozni, amit nem lehet. Szerintem Santa Claus jókedvében megsegített, hiszen inkább csak idiótáskodtam, mintsem egy percig is bíztam a sikerben.



A még meleg csokoládémasszát összekevertem 5 tojás sárgájából és 5 evőkanál cukorból készült masszával (20dkg csokihoz ennyi kell). Ez utóbbi masszát is igen könnyű elrontani. A tojás-cukor keverékbe egy rúd vaníliarúd belsejét is bele kell tenni. A keveréket szintén gőz felett elkezdtem felverni egy kézi habverővel. Ahogy mutatták, ez csak akkor sikerűl, ha az ember gyorsabb, mint egy gép. A jelszó: merev kar, laza csukló. Iszonyú gyorsan kell verni, mert ellenkező esetben nem lesz habos eléggé, másrészt a hőtől kicsapódik a tojás. Pont ezért nem kell maximálisan lobogó víz alája. Akkor jó az állaga, ha elkezd krémesedni a hab és az addigi színe kissé megváltozik. Újjal időnként bele lehet nyúlni és ellenőrizhető, ha nem elég meleg. Ha kellemes a tapintása, akkor még kell egy kis hő, akkor jó, ha azt érezzük, hogy "hú, ez meleg", vagy valami ilyesmi.
Rengeteg kitartás kell hozzá és fizikai erőnlét, másrészt, ahogy a dal is mondja "tudni kell abbahagyni, elmenni, elszaladni" viszont nem lehet közben megszakítani a melót. Na, ilyenkor semmi még elszaladok pisilni sem megengedett, csak az abbahagyás, azaz befejezés.
A két masszát egy robotgép aprítójába tettem bele és legnagyobb meglepetésemre gyönyörűen eldolgozta a krémmel a beállt csokimasszát. HEURÉKA!!!

Jéghidegre lehűtött, 35 %-os tejszínből 5-6 dl-t igen lassan, nagy türelemmel felvertem és gyorsan belekevertem a krémbe habverő segítségével. Amíg még meleg, sebesen poharakba kell önteni és hidegre tenni.

Hogy ne legyen ennyi elég, kiszaladtam a kertbe pár ág levenduláért. A leveleit vízbe tettem és felforraltam. Ezt az eszenciát érzéssel cukroztam és daráltam bele lila borsot. Ez egy enyhe ízű bors, ami kiváló halakhoz, viszont elképesztő mennyiségű színanyaggal bír. A víz rőgtön enyhén lilás lett tőle. Zselét akartam készíteni belőle a csokikrém tetejére. Ehhez egy kevés agar-agar port vízzel feloldottam és belekevertem a levendula eszenciába. Beleöntöttem egy lapos edénybe és kitettem az ablakpárkányra, hogy megdermedjen. Amikor megkeményedett szépen felkockáztam. A pohárkrém tetejére dobtam 5-6 zselékockát és meglocsoltam a Giuseppe haveromtól kapott, idei sajtolású, szűretlen, hihetetlenül finom, fű illatú olívaolajjal és megszórtam fán füstölt Maldon sópelyhekkel.
Én szerettem, ők szerették, mi szerettük. Másnak nem jutott.

Hozzávalók:
csoki pasztilla
tejszín
tojás
cukor
lilabors
vaníliarúd
levendula levelek
agar-agar
olívaolaj
sópehely