Tonhalas gnocchi

Az a helyzet, hogy a gnocci-t nagyon szeretem, de. De nagyon hizlal és mindez ellenére, amikor meglátom a boltban, önkéntelenül is berakom a kosárba.
Valójában otthon kellene elkészíteni a tésztát, mert az az isteni, de nem tudom rávenni magam egy ilyen munkára és ami nagyobb baj, hogy Sárát sem. Hát, marad a boltban kapható, és ez sem rossz.
Két-három perc alatt megfő, szóval igen gyors étel.


A szósz, amit ráteszek, többnyire paradicsomos, bár olyan is van, hogy tejszínt is keverek a paradicsomhoz, viszont ekkor telenyomom pesto-val. A fehér, a piros és a zöld szép színkeveréket alkot.

Vettem egy nagyobb lilahagymát, amit felszeleteltem és olívaolajon megpirítottam. Hozzáadtam egy konzervnyi tonhalat, sót, borsot, egészen aprószemű valóban fekete(nem vasoxidos) aprószemű olívabogyót és felöntöttem egy üveg házi készítésű paradicsomszósszal, majd összemelegítettem. Ha a paradicsomszósz elég sűrű soha nem forralom, mert ettől csak savasodik és torzul a finom eredeti íze.

Gyorsan felszeleteltem egy fokhagymát és apóra vágtam 4-5 levél bazsalikomot, amit beleszórtam a mártásba. Még fél-egy perc és készen is lett. Eddigre a főzővíz is felforrt és beledobtam a gnocci-t. Két-három perc alatt feljött a tetejére. Leszűrtem és beledobtam a szószba. Összeforgattam és tányérba szedtem. Parmezán sajtot reszeltem a tetejére és pillanatok alatt be is burkoltuk.

Ez nem egy kimondottan vasárnapi ebéd, bár nekem minden nap lehet akár vasárnap is, mert hétközben is szívesen kényeztetem magunkat. Másrészt nálunk az ebéd vagy egyszerű, vagy kimarad, mert a vacsora számít fő étkezésnek. Azt csak megemlítem, hogy, ha nincs ebéd, a vacsorát meg előrébb hozzuk, egy étkezéssel letudva, és akkor kevesebb a bűntudat.