Nincsenek nagy igényeim. Ha Sára odahozza a reggeli kávét némi keksz kíséretében, már elégedett vagyok, és jól indul a napom. Ha mindezek után még egy reggelit is összedob, az már több, mint jó napindítás. Na, ez az a kényeztetés, amiben csak ritkán van részem, ráadásul nincs logikus magyarázat arra, hogy mikor, miért lep meg Sára még egy reggelivel is. A mai egy ilyen reggel.
8 óra körül kelt fel, én már itt kuckóztam a nappaliban, átbotorkál félálomban a hálószobából, kapok egy reggeli puszit, majd minden kérés nélkül megy a konyhába, hogy kávét csináljon nekünk. Megnyugtatásul az irígykedőknek: nincs ez mindig így. A másik reggeli forgatókönyv szerint egy plédbe csavargózva beköltözik a kanapé sarkába és onnan kérdezi, vagy inkább kijelenti, hogy csinálsz egy kávét.
Szóval ma reggel megkaptam a kávémat és kekszemet is. Aztán egyszer csak megkérdezi, hogy kérsz reggelit? Naná.
A napokban sütött extra lyukacsos kenyere volt az alap. Ezt kevés olíván enyhén megpirította egy serpenyőben, majd ráütött egy tojást, ami félig lefolyt, félig kiszakadt, így-úgy bevonta a kenyeret.
Nagyon gusztusos. A tetejére kaptam libamáj szeleteket is. A libamájat napokkal korábban készítettem, arra az esetre, ha ennénk valamit gyorsan. Ebből vágott Sára a rendhagyó bundás kenyeremre.
Az ovis tea már csak hab a tortán. Ez annyit tesz, hogy a tea már be van ízesítve (citrom, cukor) csak inni kell. Kicsit túl édes, és túl citromos, de ettől finom.
Jó kis napindítás.
2 megjegyzés:
Az a helyzet, hogy nincs jobb az ovis teánál!!!
Ja, a reggeli se rossz!
A tea kérdés nagyon vicces. Mindenkinek kellemes emlékei vannak erről. Látom neked is. Imádtam ezt a reggelit.
Megjegyzés küldése