Ahogy a képen is látszik, ez a tökféle nagyon hasonlít a sütőtökre. A jó hír, hogy ezt azok is használhatják, akik nem szeretik a sütőtököt, mert az íze más. Annyiban hasonlít, hogy ez is krémes állagú.
Feldaraboltam és betettem néhány percre a gőzpárolóba, hogy megpuhuljon, de az ízeit megőrízze.
Kevés tej hozzáadásával lepürésítettem. Vizezni semmiképp sem akartam, de tejszínből meg annyi kellett volna a kellemesen krémes állag eléréséhez, hogy a végső eredmény kalóriában kifejezve, hát finoman szólva is durva lett volna. Persze, a legvégén kapott némi tejszínt is az íze miatt. Fűszerként vadborsot használtam. Ez a fűszer teljesen átfogalmazza a hokkaido egyébként szinte semleges ízét.
Úgy gondoltam, hogy a szarvasbélszín pont jól fog passzolni a tökhöz, pláne, hogy még volt egy kisebb darab a pácban. Vékony szeleteket vágtam, mert ehhez a fogáshoz a jobban átsült hús dukált az angolos, szaftossal szemben.
A vékony szeleteket olívaolajon egyszerűen megpirítottam. A pácnak köszönhetően így is olvadt a szájban, mint a vaj.
Hogy miért kellett még mindehhez spenót?
Egyrészt, mert volt a hűtőben és már nem tarthattam sokáig, másrészt nálunk a friss, párolt spenót az az étel, amit szinte mindig, mindenhez szívesen eszünk. Egyébként meg szuper jó zöldség, nagyon egészséges.
Bedobtam a meleg gőzpárolóba egy pecre (épp csak addig hogy megfonnyadjon) majd olajon fonnyasztott fokhagymával összekevertem. Feldarabolt zöld paprikát olajon nagy hő mellett megpirítottam és az utolsó pillanatokban megöntöztem balzsamecettel.
Lehet, hogy kissé sok íz szerepelt a tányéron, de nekem pont ez a sokszínűség tetszett. Szeretem kevergetni az ízeket, váltogatni, hogy mit, mivel eszek. Ehhez persze az kell, hogy a "szereplők" részleteiben is szeressék egymást. :-)
1 megjegyzés:
Kár, hogy nem eszem húst...
Megjegyzés küldése