Rozé szűzérme kapros lilahagymával és cukkinivel

Két probléma van a rozéra sült hússal, az egyik, hogy vagy sikerül, vagy nem, nincs majdnem jó, vagy közepes. A másik, hogy Sáránk megkóstolni sem hajlandó, így ilyenkor két félét kell főznöm.
Most viszont itt volt egyszülött fiam is, aki mindent megkóstol, amit elé teszek.
Ez az étel nem tartalmaz semmilyen különleges összetevőt, ez egyszerően csak jó, ahogy van.




A húst besóztam és durvára őrölt, fán füstölt borsba beleforgattam. Aztán serpenyőben nagyobb hőn körbesütöttem és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem 3 percre. Végül 10 percre lefedve pihentettem, hogy a szaftok jól eloszoljanak benne.








Mit együnk hozzá? Egyszerűhöz, valami egyszerűt. A kertben a hideg ellenére még mindig vidáman teremnek a sárga cukkinik, le is szakítottam egy ígéretes darabot. Az egyik kedvenc, szuperéles késemmel szépséges szeletekre vágtam. Ezeket is sóztam borsoztam és tűzforró barázdázott aljú serpenyőben mindkét oldalát grilleztem.
Utálom magamat olykor, hogy egy vacsorához halomba koszolom a serpenyőket, pedig aki főzött az mosogasson is el alapon többnyire nekem kell mosogatnom. FUJJ!!! Sebaj.

Most jön a lényeg. Lilahagymát összeforgattam fehér balzsamecettel, sóval, borssal és egy kis dióolajjal. Majd jött a korona, a kapor. Ki nem állhatom a kaprot, de bizonyos ételekben mégis imádom. Na, ez az. Hmmm, ez a hagymás kapor a grillezett cukkinin bejön nekem.

A tálalás egyszerűen adta magát: szépséges, szaftos, rózsaszín hússzeletek (már, aki szereti), cukkini szeletek, amit színével is kívánatossá tesz a kapros lilahagyma.
Egyszerű, nem hízlal és gondolom finom is, mivel pusztította a nép.