Változnak az idők, míg gyermekkoromban nem telhetett el vasárnapi ebéd húsleves nélkül, ma a vasárnap is eltelhet vasárnapi ebéd nélkül. Jó-e ez így? Az ég tudja.
Volt abban valami jó, hogy pontosan tudtuk, hogy vasárnap délben együtt leülünk az asztalhoz és közösen ebédelünk, és akkor sem lehet felállni és rohanni játszani, ha már megettük, hanem meg kell várni mindenkit. Ráérősen, nyugodtan együtt volt a család, mintha egy néhány órára megállt volna az idő.
Van egy másik ismérve is a vasárnapi húslevesnek, nevezetesen az, hogy felmelegítve nem jó.
Ez az általános húsleves szabály. Nálunk legalábbis így volt.
A másik igazság meg az, hogy nincs család, ahol a húsleves mind az utolsó cseppig elfogyna az ebéd végére.
Íme egy példa arra, hogy hogyan lehet egy teljesen új és fantasztikus ízű ételt varázsolni, mondjuk hétfőn, a vasárnapi húslevesből. Ez esetben a csirke levesből.
Egy lehetőség, hogy a megmaradt levest picike zacskókba téve lefagyasztjuk, ami később széles körben kerülhet felhasználásra szószok, mártások alapjaként például. De ha mindezekkel tele a hűtő, ahogy nálam is, akkor szuper alapja lehet egy jó kis indiai lencse levesnek.
Felraktam vízben lencsét főni, kb. 20 percig, azaz nem főzöm a vízben puhára. Közben egy kisebb fej vöröshagymát és egy kiskanálnyi reszelt gyömbért vajon megpirítottam. Rádobtam két nagyobb felkockázott paradicsomot és kis darabokra vágott burgonyát. Pirult öt percig, amíg a paradicsom szétesett. Ekkor beleszórtam egy-egy kiskanálnyi őrölt kurkumát, római köményt és koriander magot. A félig főtt lencsét leszűrtem és a paradicsomos masszához tettem, majd ráöntöttem a levest. Addig főztem míg a krumpli majdnem szétesett. Ettől jó krémes lett a leves. A vége felé a húslevesben főtt húsokat eltávolítottam a csontról és kisebb cafatokra tépkedve beledobtam a levesbe, a megmaradt répa és egyéb zöldség is ment a hús után. Befejezésként kókusztejet öntöttem hozzá, de csak módjával, épp annyit, hogy feldobja az ízét. Ha van otthon kókuszreszelék, érdemes beledobni egy maréknyit abból is. Tálalás előtt, hogy feldobjam az összhatást bele került egy kiskanálnyi tamarind püré. Ennek a savanykás íze remekül egységbe foglalta az egészet.
Az eredmény egy erőteljes - ahogy az indiai konyhára jellemző -ízű fűszeres, picit pikáns csípős és savanykás, sűrű, tartalmas leves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése