Na, de most ugye lett némi saját termésem és ez egyértelművé tette, hogy ideje a házi paradicsomszószomat elkészíteni.
Azt írják a hozzértők, hogy főzzem, míg szósszá nem válik a paradicsom. Ezt alapból kizártam. Egyrészt, mert semmi ízem nem kívánta, hogy órákat álljak a tűzhelynél, másrészt erre Sárát sem tudtam rávenni, bár végül tőle jött a szuper megoldás.
Az ötlet az volt, hogy süssök meg a paradicsomokat. Így is tettem, 20 percre 200 fokra bedobtam a sütőbe, de előtte érdemes villával megszurkálni, mert egyébként szétpukkan és az egész sütőt lehet takarítani.
Ez után a bőr szinte lecsúszik a paradicsomról.
A sima paradicsomfőzéssel az is problémát okozott, hogy a paradicsom savassá vált a végére és nagyon sok levet engedett. Tény, hogy vannak olyan paradicsomfajták is, amik nagyon rostosak, de az enyémek nem ilyenek, cserébe viszont nagyon finomak.
A sült paradicsom íze finomabb, mint a főtté. Ami meglepett, hogy a paradicsomokból rengeteg, teljesen áttetsző lé is távozott. Hoppá! Kiáltottam fel, hisz ez paradicsom jus. A mai nagy divat. Igaz netes olvasmányaim szerint nem így nyerik ki. Az is igaz, hogy nyers paradicsomot használnak hozzá. Ledarálják összekeverik sóval, cukorral, ecettel és egy fél nap alatt gézen keresztül hűtőben lecsepegtetik.
Na, erre én megsütöm, semmit nem teszek hozzá, de zseniális lett.
A paradicsomokat óvatosan kell kiemelni, hogy ne fojjon ki, ami benne van. A lét később egy rákos ételhez használtam fel. (http://mukedvelohedonista.blogspot.hu/2012/09/rak7-csutortok-csak-egy-falat.html)
A sült paradicsomokat zöldségprésen átdaráltam, hogy a magok is távozzanak belőle, majd felforraltam és csírátlanított üvegekbe öntöttem a sűrű szószt.
Száraz dunsztban hagytam kihülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése