Egy órája azt kérdezte Sára, hogy nemet mondanék-e egy rakott palacsintára. Hát, nem tettem. Kiszaladtunk a konyhába és közös munlával 40 perc alatt ezt kreáltuk. A palacsinta hagyományosan készült, viszont a mértékkel evés jegyében 10 centisek lettek. Naná, hogy vasagok.
A töltelék rikotta túró cukrozva, finom, reszelt citromhéjjal és egy leheletnyi citromlével. Ez volt egy réteg, a másodikat erdélyből hozott meggylekvár adta. A ropogósság kedvéért pedig frissen pirított idei dió. Rétegezés után a tetejére vadhibiszkusz és passió gyümölcs szirupot öntöttünk és a maradék diót rászortuk
Tutira pokolra jutunk.
4 megjegyzés:
Hát akkor majd a pokolban találkozunk:) Nagyon jó a töltelék, nem szeretek palacsintát sütni, de ma moziest van, nehogy még nekiálljak:)
Kérdés, hogy a bejáratnál, vagy a mélséges fenekén találkozunk. (-: Az biztos, hogy a te sütiediddel nem vehetjük fel a versenyt. Most épp igazi croissant készül. Legalábbis a recept eredeti. A végeredmény holnap kiderül.
Tudod, hogy szokták ezt mondani. Lehet, hogy a jók a mennybe mennek, de a pokolban több az ismerős! :)) Istenien néz ki, lehetne most itt, előttem! :)
Fénypostával szoktam küldeni a kóstolót. Be ne csukd az ablakot!
Megjegyzés küldése