Mennyei arab ízvilágú lucskos káposzta

Vannak napok, mikor elfáradok magamtól. A mai pont ilyen. Ráadásul két napja nem tudunk rendesen aludni a telihold miatt. Nyűgös férfi, török átok...

Annyi jó minden esetre ért ma, hogy bezsebelhettem egy halom dicséretet a blogomra. Az egyik, mondhatom, hogy a legkedvesebb megbízómnál jártam ma, és egy jelölt, (upsz, ez egy szakmai ártalom) azaz mára már munkatárs, akit évekkel ezelőtt helyeztem el a cégnél, szóval épp a bejáratnál futottunk össze, telefonált, de intett, hogy várjak, gyorsan befejezte a beszélgetést és amikor
hozzámordult, annyit mondott, hogy "jó a blogod, szoktam olvasni". Teljesen meglepett, hiszen soha nem tett megjegyzést és nem is lájkolta a facebook oldalamat. A meglepetésemnek ezzel még nem volt vége, mert elkezdett beszélni a vízigesztenyéről írtakról. Basszus, tényleg olvassa! - gondoltam.
Máris jobb lett a napom, az meg, hogy azért fejezte be a telefont, hogy mindezt elmondja nekem, külön megtiszteltetés és még nagyobb büszkeséggel töltött el.
Lehet ezt még fokozni? Lehetett.
Amíg beszélgettünk öt újabb kolléga jött ki a cég ajtaján a díszes sor végén a külker igazgatóval. Ötből néggyel kezet is fogtam, mint ismerősökkel, akiket én vittem a céghez. A sort záró igazgató, mosolyogva megjegyezte: a gyermekeid? Nagyot nevettem., igen valóban azok voltak.
A "gyermekeim". Jóleső érzés fogott el. Ez a cég az általam valaha látott cégek közül a legjobb. 16 éve ismerem őket és viszem a kollégákat. Egy-két kivételtől eltekintve majdnem mindenki ott van a mai napig. Ilyenkor látom értelmét a munkámnak, ilyenkor jó igazán fejvadásznak lenni.

Mindez kellemes élmény ellenére nem voltam ma jó fej. A napok óta alig alvás nyűgössé tesz. Talán ez is hozzájárult, hogy még egy egy jó étellel sem akartam kényeztetni magam, viszont azt gondoltam, hogy a Sára kegyeit fogom keresni. Így történt, hogy vettem savanyú káposztát, nem mintha ennyitől a kegyeibe fogadna, ahhoz kellett valami érdekes, de hát ez benne a titok.
Részemről fényévente sem jutna eszembe, hogy ilyet egyek, a szaga sem, az ízes sem vonz.  Gondoltam csinálok belőle egy arab ízvilágú ételt. Sárának szemmel láthatóan tetszett az ötlet. Nekem meg lövésem sem volt, hogy az arabok esznek-e savanyú káposztát, sőt egyáltalán káposztát. Holnap megkérdezem az arab haveromat. Minden esetre felszeleteltem egy rakás vöröshagymát és kápia paprikát, póréhagyma zöld részéből egy keveset. Vízbe áztattam pár szelet szárított vargánya gombát és felszeleteltem 6-8 darab aszalt szilvát.

A hagymát megdinszteltem, rádobtam a paprikát, gombát, aszalt szilvát és a savanyú káposztát, amit előtte átmostam, hogy ne legyen annyira savanyú. Jól megsóztam, borsoztam és tölgyfán füstölt paprikával megszórtam. Ettől kellemes füstös ízt kapott.
Kockára vágott pulykahúst sóval, borssal és rengeteg rómaiköménnyel ízesítettem és serpenyőben kérget sütöttem rá, majd a káposztához kevertem. Tuti, hogy ilyen arab kaja távolról sem létezik, de én bele éltem magam az alkotásba. Felöntöttem vízzel és lefedve elkezdtem párolni. Közben a szomszédom visszautasíthatatlan invitálásának engedve, átmentem és megosztottunk egy üveg sört. Így párolódik legjobban az étel.....

És most elmondom a ráadást. Az első volt feleségem ( ebből adódik, hogy kettő "volt" volt, vagyis "volt" van) nemrég jött haza Katar-ból. Ez még nem lenne ráadás, viszont hozott nekem egy halom fűszert.
Ha hiszitek, ha nem a háromszázezer lakosból senki nem dolgozik. Az állam azért fizet nekik, hogy ne dolgozzanak. A fiatalok kedvence a jet ski, és mivel nem kultúrálódnak eleget az állam szervezett egy Aida koncertet, hogy okosodjon a nép. Gigantikus költségvetés mellett gigantikus mennyiségű ember ment ki dolgozni. Többek között a volt feleségem is. Elmondása szerint csak este volt munka. Így volt ideje csavarogni.

Ez a fűszerek között volt, sajnos nem tudom, hogyan készül, de eddig senki sem találta ki, hogy mi is lehet ez. Valószínűleg nem fermentált, mert akkor nem lenne ennyire szép kerek. Ha napon szárították, akkor gondolom nem lenne ennyire fekete. Szóval ennek utána kell járnom. Minden esetre finom citrusos íze van, de nem igazán savanyú. Valaha lime volt.






Szóval, beledobtam a lábosba egy felet és hozzá reszeltem egy citrom héját. Egy órácska múlva szépen összeértek az ízek. Lágyítandó a savanyú ízt török joghurtot összekevertem friss korianderrel, sóval, borssal és olívaolajjal. Nem habartam bele, mivel nagyon tetszett a piros színű káposzta. Egy falat káposzta, egy falat joghurt és egy harapás baguette.
Ciki, de még nekem is ízlett valamennyire, de Sára nagyon elégedett volt.
Jöttem is azon nyomban és elkezdtem megírni, hogy megosszam veletek.

Hozzávalók:
pulykahús
vöröshagyma
póréhagyma
kápia paprika
füstölt piros paprika
savanyú káposzta
vargánya
aszalt szilva
római kömény
joghurt
koriander levél