Kenyér sok lyukkal lilahagymával és szalonnacsíkokkal

Nem bírom ki, hogy ne dicsekedjek. És mindezt más tollával teszem. Mint széles körben ismeretes, Sára messziről kerüli a konyhát. De rendes pasiként (?) nem az a dolgom, hogy romboljam az imidzsét, hanem, hogy fényesítsem azt. És erre most minden okom megvan. Sáránk három dolgot hajlandó csinálni a konyhában. Az egyik, hogy répát pucol, de csak annyit, amennyit ott, álltó helyében elfogyaszt. A másik, hogy hirtelen jött és csillapíthatatlan éhségében azonnal magába töm valamit, és a harmadik, ami számomra kifejezett öröm, hogy élvezettel süt kenyeret. Szinte alig veszünk már a boltban. Értelmezhetetlen számomra, hogy miért szán erre időt, amikor egyébként minden konyhai tevékenységre sajnálja.

Néha nem szeretem annyira, amit csinál, mert kissé más az ízlése. Előszeretettel használja egészségügyi megfontolásból a tönköly búzát. Nekem nem tetszik az ebből készült kenyér állaga, de a croissant-ja például zseniális. A baguett, amit készíteni szokott elismerésre méltó, és még arra is hajlandó időnként, hogy grissini-t süssön. Ám amilyen kenyeret most készített az világbajnok. Sáráról tudni kell, hogy semmilyen szabály nem köti a természetét. Bármibe belekezd lazán teszi. Hát, a kenyérsütésnél is úgy viselkedik, mintha nem lennének a sütésnek szabályai. Ha nem sikerül neki valami, akkor azt mondja, hogy "így jártam". Nem ragaszkodik sem tárgyakhoz , sem gondolatokhoz. Csak a tipikus női hisztihez. Azt sem merem mondani, hogy kísérletezget, mert semmi megfontoltság nem mutatkzik az arcán sütés közben. Szerintem egyszerűen csak játszik. Még csak az elismerésért sem tesz dolgokat. Szerintem tisztában van vele mikor tett le valami jót az asztalra, és mikor nem. Kevergeti a liszteket, gyúrogat, kovászt készít. Azt mondja, hogy a kenyér készítés csodálattal tölti el, imádja, ahogy a keze között a lisztből kialakul valami teljesen más, fantasztikus dolog, a kenyér. Dagasztó gépet sem használ, mindent kézzel csinál, nézegeti kelés és sülés közben is, mint valami csodát. Azt hiszem, alkotásként éli meg.

A mostani kenyér olyan élmény számomra, amihez foghatót még sehol nem ettem. Lehet, hogy elfogult vagyok, de ilyen állaggal még nem találkoztam. Az is lehet tehát, hogy ez csak nekem ízlik. De ez pont elég is nekem. :-) Egyrészt a kenyérnek érdekes sült geszetenye színe lett, (belül)olyan drappos. Ami érdekes lett, hogy rettentő sok lyuk keletkezett a tésztán, ez persze még önmagában nem extra, de valahogy fényesek is voltak. Kérdeztem, hogy sok olajat tett-e a liszthez, de azt mondta semmit. A kenyér annyira ruganyos lett, hogy hihetetlen. Összenyomás után simán felvette az eredeti formáját. A héjja pedig full extrán ropogott.  Elmondhatom, hogy három nap után is olyan, mintha friss lenne.
A vicces az az egészben, hogy azzal hívott a sütőhöz, (nevetve), hogy nézzem meg a kenyerét, mert  ebből tuti semmi nem lesz. Egyrészt valóban így festett a dolog.

Szóval, a kenyér kálváriája és felemelkedése: a kovászt még ősszel csinálta Sára, azóta folyamatosan "eteti". Ezt szokta mondani. A hűtúben tartja és kenyér készítés előtt 2-3 nappal kiveszi, hogy beinduljon. Fogalmam sincs, hogy mennyit használ egy-egy sütéshez, szerintem ő sem tudja. Szóval fogja  a liszt egy részét, egy tálba teszi beletesz a kovászból, összekeveri és langyos vízzel felönti, úgy, hogy egy híg, csirízes masszát kap. Nem dolgozza szét a csomókat, csak úgy nagyjából keveri össze.
Ezt a sütés előtt egy nappal csinálja. Szóval, ha kenyeret akar, annak az előkészítése minimum 2 nap a sütés előtt. A tésztához élesztőt kevés liszttel és mézzel összekver (1kg liszthez 3-3dkg), majd langyos vízzel felengedi. Felfuttatja az élesztőt, ez kb. 20 perc.

Ez után kezdődik a dagasztás. Egyszerre 1 kg lisztet használ. A tésztát addig kell dagasztani, amíg már nagyon únja az ember, amikor jónak tűnik, akkor még rá kell dolgozni. Ezt lehet érezni.
Most az történt, hogy túl sok vizet adott a liszthez, ezért szinte folyós lett a tészta, viszont nem volt kedve még több liszttel dúsítani, hát hagyta ezt az állagot. A tésztát 37 fokos sütőbe teszi kellni, úgy 50 percre. Ekkorra legalább a duplájára megkel. Újra jól átgyúrja és a kívánt formákra osztja a tésztát. Most annyit tehetett, hogy formákba önti, mert kelés után az állaga igen lágy volt. Diót szort az egyik tetejére, a másikba pedig vékonyra vágott hagyma és szalonnacsíkokat kevert. És újra betette a sütőbe kellni. Amikor már majdnem kikelt a formából, elkezdte sütni. Előmelegített sütőben szokta készíteni a kenyeret, de ebben az esetben annyira érzékeny volt a tészta, hogy már attól elkezdett összeesni, hogy kelesztés közben kinyitotta a sütő ajtaját. Hát, úgy döntött, hogy a tésztával együtt fűti fel a sütőt. 40 percig sült 200 fokon gőzbevezetés mellett.
Ez lett az eredmény. Annak ellenére finom, lyukacsos, hogy felerészben tönköly lisztből készült.