Pirítós, pezsgő, kaviár meg egy kis kocsonya

A múlt hétfőn nagy családi tanácskozást tartottunk, ami a karácsonyi menük megvitatásáról szólt. A két órás megbeszélés eredményeként összeállt a három nap ételsora, valamint ki-mit szerez be. Szuper.
Az első karácsonyi reggelre pezsgőt, kaviárt és vajas pirítóst terveztünk .... mert élni tudni kell.

Inkább délelőtt, mint reggel volt már, amikor kikászálódtunk az ágyból és félálomban átbotorkáltunk a nappaliba, hogy ott egy plédbe bugyolálva folytathassuk az ébredezést reggeli mese mellett. Helyesbítek, én folytattam csak az ébredezést, mert Sára hősiesen rögtön a konyhába vette az irányt, hogy a tervezett pirítósokat elkészítse. Erre a célra már 23-án megsütötte a kenyereket, hogy megszikkadjanak a mai napra és így ideálisakká váljanak a pirításhoz. Kezembe nyomta a pezsgőt, hogy bontsam fel, ő meg felvágta a kenyeret, kiszedett némi kaviárt és vajat egy tálra. Na, ez aztán az ünnepi ébredés.
A rokonok, pontosabban Sára húga és a pasija mintha meghátrált volna az utolsó pillanatban. Úgy tűnik, hogy a tervezgetés időszakában jobban tetszett nekik a reggeli pezsgő gondolata, mint a tett napján. Ők tudják... Szó, mi szó, Kati közölte, hogy el sem tudja képzelni, hogy reggel pezsgőt igyon. Hát, mi annál inkább. :-)
Ugyan belekóstoltak a vajas pirítósba, de hamar arra a következtetésre jutottak, hogy a kocsonya lenne az igazán finom reggeli számukra.
Kocsonya pezsgővel? Miért is ne? Azt is megkóstoljuk.